A sorozat első évada egy komoly tragédiával ért végett, és bár a legénység túlélte, mégis sokaktól kellett búcsúznunk, olyanoktól is, akik közönség kedvencnek bizonyultak. Ezzel az alkotók azonban elértek egy sokkal komorabb és keményebb stílust, ami szintén jót tett a szériának.
Nathan Bridger kapitánynak (Roy Scheider) komoly döntést kellett hoznia, és azzal, hogy imádott tengeralattjáróját belelökte egy forrongó lyukba, egy súlyos geológiai katasztrófától mentette meg az emberiséget. Lucas (Jonathan Brandis) hasonlóan nehezen kezelte a helyzetet, hiszen családjának elég sok köze volt a tragédiához, de az elmúlt hónapokban közte és Bridger között már-már apa-fia kapcsolat alakult ki, így ketten, egymást segítve léptek túl a helyzeten, illetve léptek az új SeaQuest fedélzetére.
A már megszokott legénység új tagokkal bővült, Dr Kristin Westphalen (Stephanie Beacham) inkább a szárazföldet választotta, így Dr. Wendy Smith (Rosalind Allen) vette át a helyét, mint a SeaQuest főorvosa. A legérdekesebb újoncnak azonban Anthony Piccolo (Michael DeLuise) és Szigony (Peter DeLuise) számítanak. Anthony egy korábban börtönviselt közlegény, aki kényszerűségből választotta a szolgálatot a tengeralattjárón, ráadásul egy emberkísérletnek köszönhetően még kopoltyúval is rendelkezik – de hát egy szörfösnek illik is. Illetve Szigony, aki egy mesterséges élőlény, akit többedmagával az emberiség hozott létre, mint egy nagyobb teherbírású faj, akik olyan helyeken tudják kiváltani a humán munkaerőt, ahol még robotok sem képesek megmaradni.
A vérfrissítés persze a legjobbkor jött, hiszen a nagyvállalatok most már egyre mélyebbre merészkednek mind az óceánban, mind az emberek kihasználásában, és a SeaQuest hivatott rendet tenni a vizek mélyén. Régi ismerősök, új tudás, szabadságharc, elrejtőzött népek, és letűnt birodalmak is keresztezik a tengeralattjáró útját. Itt már nem elég egy bölcs kapitány vagy egy zseniális tinédzser, mert egy telepata, egy vagány kopoltyús, vagy egy jószívű idegen nélkül nem lehetne sikert elérni.
Bár nagyon élveztem a széria első évadát, a második az, ami igazán belopta magát a szívembe, és ehhez igen sok köze van a DeLuise testvérpárnak. Igen, Tonyt és Szigonyt alakító színészek testvérek, ráadásul egy igen neves színész-rendező családból származnak, így talán egyértelmű, hogy miért is játszották ennyire jól a rájuk bízott szerepet. Roy Scheider mint mindig, most is maximálisan helytállt, még mindig hiteles a kapitányi szerepben, akkor is, mikor kissé meginog, egyedül szokatlan kapcsolata az új doktornővel furcsa kicsit, de ez is teljesen illik mindkét karakterhez.
A SeaQuest még mindig kemény kritikát mer megfogalmazni a világ jövőjét illetően, és nem átall negatív perspektívákat is felsorolni, de pont ezzel válik igazán egyedivé és klasszikussá. Igazi sci-fihez méltóan tesz fel kérdéseket, ráadásul olyanokat, amikre a kilencvenes években még nem is gondoltak, ám manapság már égetően fontosak!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
