Gondolkoztál már azon, vajon mit is csinálhatnak otthon kedvenc állataink, amíg mi dolgozni vagyunk? Az Illumination Entertainment – a Gru és a Minyonok alkotói – legutóbbi egész estés animációs filmjükben ezt a kérdést boncolgatják. A megjelenés óta hatalmas bevételeket hozó mese kellemes kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
A tavaly nyáron megjelent trailer óta alig vártam, hogy végre a mozikba kerüljön a film, és már akkor azonnal belopta magát a szívembe a dagi cicus hűtőszekrényes akciója, a robotgéppel a hasát vakartató tacsi, és természetesen a System of a Down-ra headbangelő pudli mindent vitt a végén. Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy az alapötlet nagyon jó, tele rengeteg lehetőséggel, már csak arra voltam kíváncsi, hogy ténylegesen mit sikerül kihozni a végén az egészből.
A történet New York belvárosában játszódik, ahol főhősünk, Max boldogan él a gazdájával, Katie-vel egy kis társasházban, ahol persze szinte mindegyik lakásban található egy, vagy netán több szőrös, tollas vagy akár pikkelyes kis kedvenc. Ám az idilli élete egy csapásra felborulni látszik, amikor is egyik este Katie egy hatalmas, torzonborz menhelyi kutyával tér haza. Mondani sem kell, hogy a két eb nehezen jön ki egymással, és az egyik séta során a konfliktus annyira elfajul, hogy végül a sintérek karmai közt találják magukat. Innentől megkezdődik az „Úristen, hogyan jutunk haza?” című, kissé már klisés fordulatokkal teli kaland. Kettejük kálváriáját fűszerezi a szó szerint földalatti bűnbanda, élükön Hógolyóval, az őrülten cuki, és ténylegesen őrült vérnyúllal, illetve a megmentésükre verbuválódott, kissé csetlő-botló csipetcsapat is.
A cselekmény nem túl bonyolult, ne várjunk a filmtől olyan mély mondanivalót, mint például a Zootropolis vagy akár az Agymanók esetében, bár pozitívumként meg szeretném említeni, hogy a felelősségteljes állattartás kérdésére is rávilágít, így talán kevesebb megunt húsvéti nyuszi, vagy más utcára hajított állat fogja majd a menhelyen végezni. Elsősorban tehát szórakoztatni kíván a film, amit viszont zseniálisan csinál, szinte minden jelenet tele van apró poénokkal, helyzet- és főként sok-sok jellemkomikummal. A humornak ugyanis egy kiaknázhatatlan kincsesbányája a háziállatok jellegzetes viselkedésének bemutatása, a macskák „mindent leszarok” magatartásától kezdve, a kutyák WC csészéből ivásán át egészen a pillangó kergetős jelenetig, a lézer pointerről már nem is beszélve.
Egy szó mint száz, ez egy rendkívül aranyos film, tele imádnivalóan cuki állatokkal, vicces jelenetekkel, és ez az egész még lélegzetelállítóan gyönyörű látvánnyal is meg van spékelve – a film elején a New Yorkot bemutató jelenet valami hihetetlenül szépre sikeredett. Szóval aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik, szereti az állatokat, és a földön fetrengve nevetés sincs ellenére (kinek van? 😀 ), annak bátran tudom ajánlani. Arra persze érdemes felkészülni, hogy a cukiságmérő garantáltan ki fog akadni. 🙂
Szerző
- Szerkesztő
