Gyerekkoromban mindig ámulva néztem az olimpián a csajokat a gerendán. El nem tudtam képzelni, hogy lehet ott cigánykerekezni. Igazából ma sem tudom, mert nem lettem tornász. Viszont ha már itt az olimpia úgyis, akkor a Korlátok nélkül c. film, ami Ariana Berlin életét dolgozza fel, igazán témába vágó.
Ariana (Ana Golja) tehetséges tornász, olimpia és egyetemi felvételi előtt áll. Egy autóbaleset azonban keresztülhúzza a számításait. A térdét szilánkosra töri az ütközés, csavarok tartják össze és az orvosa szerint a tornáról lemondhat egy életre. Ezek után Ariana magába fordul és depresszióba esik. Ekkor találkozik a rehabilitáción Michelle-el (Asha Bromfield). Ő az egyetlen, aki nem zavartatja magát a lány mogorvasága miatt, keményen dolgoztatja a gyógyulás érdekében és hamarosan ez eredményre is vezet. Habár a torna látszólag oda, végül sikerül megfűznie újdonsült barátnőjét, hogy beálljon a csapatukba táncolni. Ariana lassanként mentálisan is gyógyulásnak indul, örömét leli a táncban. Azonban amikor a régi csapattársaival újra találkoznak, a magabiztosság hamar megtörik. Nem nézik jó szemmel, hogy a valaha volt esélyes bajnokuk immáron utcagyerekekkel ugrál, azt pedig Ariana sem tudja letagadni, hogy hiányzik neki a torna, ami valaha az élete volt. De a kettő együtt nem megy, neki pedig döntenie kell, hogy melyik a fontosabb.
Ez a film különleges helyet foglal el a szívemben, amióta megjelent. Egyrészt a történet valós alappal rendelkezik, másrészt pedig remekül sikerült megfilmesíteni. Megvan benne az a könnyedség, ami akár a fiatalabb korosztályt is oda tudja szögezni a képernyőhöz, de mellette benne van a kőkemény igazsága annak, hogy felállni nehéz, de igenis megéri. Külön érdekesség egyébként, hogy Ariana Berlin valóban szerepel a filmben, csak épp nem Ariana Berlinként.
Mindazok mellett, hogy szórakoztató és igen tanulságos történet, nem elhanyagolható a látvány sem. persze, azt eddig is tudtuk, hogy ez egy nagyon látványos és nehéz sport, viszont pont emiatt nehezebb dolga is van a készítőknek, ha mindezt vászonra viszik, mivel általában a legtöbb utcán szembejövő ember nem tud cukaharát ugrani. Mellettük persze a táncos részek sem elhanyagolhatóak, amik szintén állati látványosak és nagyon jól koreografáltak. Ilyen egy jó sportfilm, ha engem kérdeztek.
Persze azért nem hagyható ki a korábban említett könnyed hangvétel. Már-már kamaszfilmes a hangulat, így aztán komoly drámát a téma komolysága ellenére nem szabad várni. Talán nem is kell. Én kicsit úgy gondolom, hogy néha igenis lehet lazítani a gyeplőn és nem csak véresen komolyan beszélni mindenről, hanem el lehet adni könnyebben emészthető formában is. És persze nem elhanyagolható, hogy így jó példával tud szolgálni a fiatalabb generációnak is, ami nem elhanyagolható jelentőségű.
Ha téged is elkapott az olimpia-láz és még filmezni sem akarsz nélküle, akkor a Korlátok nélkül bizony lejátszóba való. Remek hangulat és némi könny is várható, de minden perce valódi élvezet.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
- Film2021-09-12He’s all that
- Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
- Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
- Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk