Hosszú ideig gondolkodtam azon, hogy a Simpson Családban nagyjából minden karakter paródia eredeti megfelelőjét betudom lőni, csak a Dudarella névre hallgató tv-s vámpírnőt nem, csak akkor, amikor megtaláltam az Elvira, a sötét hercegnő című filmet és már nem volt többé kérdés, hogy honnan is ered a lenge ruházatú dark lady alakja.
Maga a film és a stáb is vegyesen kezelte a megszokott showhumort a polgárpukkasztással. Elvira (Cassandra Talbot) régi horrorfilmeket bemutató műsoroknak a háziasszonya, ám amikor nem hajlandó új főnöke kedvéért a kanapéra feküdni, az nemes egyszerűséggel elküldi a nőt. Ám Elvirát nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladja: saját show-t akar indítani, de ehhez persze kell némi alaptőke, amivel jelenleg Elvira nem rendelkezik. Szerencsére éppen kézhez jön egy eddig ismeretlen rokon végakarata, amiben Elvira is fel van tűntetve, mint örökös. Fekete ladynk
persze nem sokat teketóriázik, kocsiba pattan, hogy végül egy álmos, már-már túlontúl is idilli kisvárosban találja magát, ahol kirívó stílusával egyből kivívja a helyi elit néhány tagjának ellenszenvét – a fiatalok ellenben felnéznek az új életet és színt hozó nőre, akire mint kiderül, jóval több marad egy romos háznál és a nagynéni pudlijánál.
Azt előre leszögezném, hogy az Elvira, a sötét hercegnő koránt sem egy korszakalkotó film, ennek ellenére érdekes és piszkosul szórakoztató. A humor persze legtöbb esetben maga Elvira személye miatt alakul ki, hiszen képzeljük el (mondjuk, mai szemmel már kissé másabb), hogy Elvira, a nagyvárosi lány érkezése abba a kis kertvárosba olyan erejű, mint egy atomrobbanás. Már a megjelenése megbotránkoztatja a puritánabb hölgyeket és urakat, és akkor a
beszéd stílusáról még nem is beszéltünk. De pont ő kellett abba a városba, hogy a helyi fiatalság ráeszméljen arra, hogy van kiút abból a borzalmas elnyomásból, amit szüleik és úgy maga a teljes közösség rájuk erőltet. Természetesen bizonyos hátsó tevékenységek okán Elvira keze is meglenne kötve, de szerencsére mindig ott van mellette a helyes mozi tulajdonos Bob (Daniel Greene), valamint a helyi fiatalság – valamint a mágia.
Igen, jól olvastátok, ebben a filmben ugyanis van mágia, bár erről hosszú ideig még Elvira sem tud, ellenben a cseppet sem jóakaratú bácsikája Vincent (William Morgan Sheppard) annál inkább, hiszen nem véletlenséből akarta megkaparintani a romos házat. A mágia téma behozatala nem vészes, ám a megvalósítása eléggé kettősre sikeredett, továbbá azt nekem senki ne mesélje be, hogy egy mágiában addig járatlan nő legyőz egy, több mint háromszáz éves warlockot.
Bár már nem mai a film, és nem is biztos, hogy mindenkinek egyből elfogja nyerni a tetszését, egy kis hétvégi pihentető gyanánt tudom ajánlani az Elvirát. Semmi újat nem mutat, de érdekes és szórakoztató.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
