Amikor a könyv jobb, mint a film – Csontváros (2013)
Tudom, ez a kijelentés igen gyakori, és talán egy külön cikket is megérdemelne az olyan történetek listája, amik sokkal jobbak könyvként, mint filmként, de itt csak az általam legrosszabb adaptációnak titulált darab kapott helyet, méghozzá a Csontváros. Mondanom sem kell, szinte faltam Cassandra Clare könyvét, és ugyanígy voltam az azóta megjelent darabokkal is. A Végzet ereklyéi számomra egy igazán meghatározó mű, és nagysága ellenére napok alatt suhantam át rajta.
Nos, a filmmel nem ez a helyzet – bár legalább annyira vártam, mint az új könyveket. A mozivásznon persze mindig is jól mutatott a varázs vagy a szörnyek, a történet valójában nem ezekről szól, hanem a barátok fontosságáról, önmagunk ismeretéről és a helyesen cselekvés nehézségeiről. Ehelyett a film egy ócska tini románccá avanzsált, ahol a párbeszéd kevés jó pillanatait egy az egyben a könyvből emelték át. Mindezeken túl, a háromkötetes történet egyik legnagyobb csavarját a film vége felé el is lőtték, miközben a másik nagy csavart pedig egyszerűen elfelejtették beletenni.
A lány és a farkas (2011)
Nos, igen, a Piroska és a farkas gyermekmese sokfajta remake-en esett már át, és a legutolsó A lány és a farkas című történet, mely kellően átírta az egész mesét. A film azonban egy közepes termék lett, remek színészekkel, akik sokkal többre hivatottak, miközben a történet végig katartikus élmény elmaradt. A könyv azonban messzemenően a legjobb dolog, ami ezzel a mesével történhetett – bár a keletkezése is érdekes, hiszen kvázi a forgatással együtt készült, mégis egy sokkal izgalmasabb élményt nyújtott, még a leírós részeknél, mint a mozgóképes változat egésze. Sarah Blakley-Cartwright még „csak” kezdő író, de mersz és tehetség igencsak szorult bele.
Amikor a film jobb, mint a könyv – Csillagpor (2007)
Ilyet is ritkán hallani, de valóban akadnak történetek, melyek a filmvásznon sokkal jobban megállták a helyüket, mint a papíron. És bár nehéz szívvel írom ezt le, hiszen Neil Gaiman az örök kedvencem, de a Csillagpor című könyve egy kedves és fantáziadús történet, ám kissé lapos. A film viszont pont azokon a helyeken mert nagyot alkotni, ahol a könyv nem, így pedig egy igen intenzív és örökérvényű mozi született, ami sokkal több mondanivalóval rendelkezik, mint a könyv.
Amikor mindkettő egyenértékű – Bridget Jones naplója (2001)
Mert igen, ilyen is van, mikor mind a film, mind a könyv képes maradandót alkotni, és saját lábán is megállni. Sokan hiszi, hogy Helen Fielding könyve egy korosodó hölgy hisztijéről szól, de nem is tévedhetnének nagyobbat. Bridget Jones tele van élettel, önmarcangolással, vidámsággal és szarkazmussal, amivel nem csak a mindennapokat fűszerezi meg, hanem az élet nagy kérdéseit is pellengérre állítja. Ezt a szarkasztikus felhangot tökéletesen átemelték a mozivászonra, Renée Zellweger pedig mesterien hozta az egyszerre bizonytalan és magabiztos nőt. A legszebb az egészben, hogy ez testhezálló, nemcsak a számára, hanem mindenki számára is, hiszen mindannyiunkban van kétely, humor és vágyakozás arra, hogy jobb emberek legyünk, mint az előző nap.
Vámpírakadémia (2014)
Már a mozi premier után kifejtettük Orlissával, hogy mennyire odáig voltunk a filmért és a könyvért is. Mindkét darab tökéletes megállja a helyét, és bár a könyvsorozat első kötetében még nem látjuk a félelmetes ellenségeket, a strigákat, az, hogy szerepeltek a filmben nagyon is jó ötlet volt, hiszen így vált kézzelfoghatóvá a fenyegetés. Sokan belekötöttek a történetbe, hogy egy igen alárendelt világot mutat be, elárulok egy titkot: ez pontosan így van! A morák uralkodnak a nekik hűséget fogadó dampyrok felett, rendelkeznek az életükkel és a halálukkal, és pontosan ez az igazi mozgatórugója a Vámpírakadémia történeteknek, nem a tini szerelem vagy a dráma, hanem egy valódi társadalmi probléma, mely akár a mi világunkban is előfordulhatna.
Catleen és Orlissa véleménye, illetve könyvkritika
Az éhezők viadala (2012)
A lista végére hagytam a legjobbat, Az éhezők viadala sorozatot, mely könyvben és filmben is képes volt olyan magasságokba érni, amit előtte még semmi. Suzanne Collins mesterien jó író, aki az aránéban átírt borzalmakat mégis játszi könnyedséggel és nyers brutalitással vetette papírra, és ugyanez mondható el a film rendezőiről, aki ugyanezzel a könnyedséggel és brutalitással dolgoztak. Katniss szenvedése, kétségei és félelmei annyira valósak, hogy szinte el is felejtjük miről is szól ez az egész: egy háború, ahol a főszereplőnk gyakorlatilag báb, hatalmas szívvel.
Ritkán hallani tőlem ilyet, de a harmadik kötet utolsó fejezeteit végigbőgtem, és ugyanez mondható el a filmről is!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
