Gondolom minden kedves filmnéző ember – ha nem is szereti – ismeri az olyan már-már kultikus
zombi paródiákat, mint a Haláli Hullák Hajnala, a Zombieland vagy netán a Dance of the Dead. Ma esti nyalánkságunk egy annyira nem ismert, ám így is kiváló paródia, a Fido, hasznos a zombi a háznál.
A film cselekménye egy elképzelt ötvenes éveket idéző Amerikából álló világban játszódik, ahol egy kozmikus probléma következtében visszatérnek az élőhalottak. Szerencsére egy idős professzor rájön két dologra: az egyik a már jól ismert fejlövés=garantált halál másrészről egy speciális nyakörv segítségével képesek ártalmatlanná tenni az éhes élőholtakat. Évekkel később az emberek békésen élnek az elkerített és “vad védett” városokban, ahol az iskolában a gyerekeknek nem csak matek, hanem lövészórájuk is van. Timmy Robinson (Kesun Loder) egyike azon kevés embereknek, akik nem félnek pánikszerűen a zombiktól (eltérően fóbiás apjától), sőt a Zomcom embereivel sem túlzottan szimpatizál – kivéve a korábbi biztonsági főnökkel, Mr. Theopolissal (Tim Blake Nelson). Kertvárosi feleség édesanyja Helen (Carrie-Anne Moss) pedig egy nap azzal fogadja, hogy beszerzett egy házizombit, Fidot mivel ők voltak az egyetlenek, akik eddig még nem rendelkeztek egy darabbal se. Timmy persze hamar összebarátkozik Fidoval, aki bár okoz kisebb galibát szintén beilleszkedik és egy igazi családtaggá válik – a drága apuka Bill (Dylan Baker) minden ellenszenve ellenére.
Szerintem a Fido tipikusan egy olyan film, amit nem lehet nem szeretni mert szinte csak olyan dolgok vannak benne, ami megfog egy átlag nézőt: család, barátság, romantika (még ha az kissé bizarr is), valamint persze a zombik, akiknek bár a maszkírozása hagy némi kívánni valót maga után, de talán ez is azt szolgáltatott erősíteni, hogy ne nagyon vegyük komolyan ezt a filmet. Pedig komoly témák is megfordulnak a Fido-ban: egyrészről ott van a zombik “közhasznúsága”, hiszen mindenhol felhasználják a megzabolázott lényeket legyen szó tejkihordásról vagy ajtónyitásról. Másrészről ott vannak egyfajta státusszimbólumként, hiszen nem mindenki engedhet meg magának egy ilyen szolgát és ezért is különleges Timmy és Fido kapcsolata, ugyanis a srác nem szolgaként tekint Fidora, hanem mint barátra, később meg mint apára.
Ellenben nem Timmy változik a legtöbbet a film alatt, hanem az anyja, Helen aki maga is lenézi eleinte Fidot, később azonban megértő társat lát benne, aki élőholtként többet törődik Timmy-vel, mint az apja. Egyszer meg is kérdezi tőle, hogy miért nem tudtak a kitörés előtt találkozni, mert akkor minden másképp lett volna. Férje, Bill azonban egy címeres ökör – ha szabad így kifejeznem magam -, akit végig csak az érdekel, hogy vajon lesz-e elég pénz a fejlevágós családi temetésre. Jó nem vagyok gonosz, két percig tényleg képes volt apaként gondolkodni.
A Fido persze, bár zombik vannak benne, alapvetően egy humoros mű, ami nem csak gúnyt az “ideálisnak” beállított ötvenes évekből, hanem ezt egy olyan groteszk módon teszi viccessé, hogy ember legyen a talpán, aki ezt kitalálta. Ami még tetszett az az, hogy nem csak a megszokott, felnőtt zombik vannak, hanem feltűnnek idős zombik és természetesen gyerek élőhalottak is, amikkel sok rendező (tisztelet a megszokott kivételeknek) nem mer mit kezdeni.
Aki még nem ismeri a Fido, hasznos a zombi a háznál-t, az sürgősen pótolja be eme hiányosságát egy kis hétvégi horror-paródia maraton keretében, amiben persze ez a film is helyet kap.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
