Bár a Battle Angel Alita-hoz képest hosszabb műsoridőt (egy filmet) élt meg az Ibara no Ou, vagy ismertebb nevén King of Thorn című manga cselekményéből röhögve kifért volna egy tizenkét részes sorozat – mutatom is ennek az okait.
Mangánk világában egy új, és kíméletlen kór tűnik fel a színen, a Medusa-vírus ami szó szerint megkövesíti az embert. Nagyon rövid a lefolyási idő, nem lehet tudni milyen formában terjed, és garantáltan halálos a végkimenetel. 160 fertőzött embert kiválasztanak egy hibernációs programba, hogy majd az esetleges gyógymód megtalálása után felébresztik és kezelik őket. Egyik ilyen alany a főhősnőnk Kasumi, aki ikertestvérével, Shizukuval együtt elkapták a vírust, ám csak őt választották be a kísérletbe – ami hatalmas sokk a testvérek számára. De mindegy is, a kísérlet kezdetét vette, az alanyok rendre alszanak is, ám egyszer csak a kapszulák kinyílnak, mindenfelé furcsa tüskés indák nőnek, és az alanyokat nagyon hamar megtizedelik furcsa, dinó- szerű lények. A maradék túlélőnek nincs más választása, mint menekülni és kideríteni, hogy pontosan mi is a Medusa vírus valódi természete, miért történik mindez velük, és persze a leglényegesebb kérdés – ki mikor fog szoborrá változni menet közben?
Az első fejezet bennem olyan érzést kelltett, mintha a Blue Gender első részét látnám, persze nem Blue-al és több túlélővel, de abban is biztos vagyok, hogy némi inspirációt adhatott a kultikus mű Yuji Iwaharának – de minden másban eltérő. A helyszín végig az a kis sziget, ahova hőseinket szállították, azon belül is nagyobb teret csak a kísérleti helyek jelentenek, amik persze elvannak árasztva az érdekesebbnél érdekesebb lényekkel – amik természetesen a Medusa kór művei, ám itt természetesen nem szabad sima mutációra gondolni, mert a pontos kialakulási ok ennél azért jóval bonyolultabb. Ennek én külön azért örültem, mert isten tudja hány manga és anime
óta végre megint volt egy olyan mozzanat, ami még képes volt meglepni. Hiszen itt felmerül egy olyan tényszerű megállapítás, hogy a lélek betegsége olykor sokkal rosszabb, mint a fizikai dolgok – és ennek a King of Thorn-ban látjuk egyetemes példáját.
Ha már lelki bajok, akkor ideje elővenni a szereplőket: tőlem megszokott módon a főhősnőt (meg a pénzel bekerült szenátort) leszámítva mindet bírom, különösen érdekesre sikerült az anyáskodó Katherine és az általa védett Tim, vagy a Medusa első áldozata, Alice. A rosszarcú jófiú szerepét betöltő Marco is jól meglett alkotva (ki sem néztem volna belőle, hogy ő egy hacker), de sajnos a manga nagyrészében csak a karaktere csak a főgonosz, Zeus
iránti bosszúszomja hajtja. A volt katona Ron vagy a hibernációs kapszulákat kifejlesztő Peter is remek mellékszereplők, akárcsak a későn feltűnő, diplomás szemétláda Zeus vagy a háttérben megbúvó Shizuku. Mindannyiuknak vannak sebei, amiket nem lehet elfelejteni vagy begyógyítani, de – és ebben Katherine megmozdulása a leggyönyörűbb – fellehet mások megmentéséért használni ezeket a gyengeségeket.
Kasumival mindössze annyi bajom volt (de már ez is sok volt), hogy minden tekintetben ő volt a főhős, mégis a manga nagy részében mindig másnak kellett megmentenie az életét, mert ő maga erre nem volt képes – és ez alól a tény alól sajnos a végjátékban nyújtott dolgai sem mentik fel. Tőle sokkal érdekesebbnek tartottam Alicet, aki
sokkal hosszab ideje szenvedett a Medusa miatt (több, mint nyolc évet), és ő sosem ált le siránkozni emiatt, hanem ahol tudott és hatalma engedte, segített a túlélőknek. Erejének nagyságát meg elég annyiban leírnom, hogy még a biztosan húsz méterrel a föld felett lebegő Zeus is elsődleges veszélyforrásként akarja kiiktatni a lányt, mielőtt
az beleszólna terve végső fázisába.
A manga végig drámai, szóval egy-két szópoénnál több poénra ne számítsunk, valamint a népi diverzitást is nagyra tudom értékelni. Ugyanis megszokott, sok japán-kevés külföldi itt most borult asztalostul, ugyanis itt csak Kasumi és Shizuku japán, Ron amerikai, Timet a teljes nevéből én németre tippelem, a szenátor olasz, valamint Alice
orosz. Bár Katherinenek és Marconak nincs kimondva, hogy milyen országból származnak, őket is leginkább amerikainak tudom elgondolni – és ez a fajta sokszínűség nagyon jót tett a mangának.
Tudom sokszor hallottátok már tőlem, hogy mennyire kár, hogy nincsen ebből vagy abból a mangából sorozat – jobb esetben is csak egy OVA-val szúrják ki a szemünket -, és ezt itt is érzem. Hiába kaptunk egy viszonylag hosszú időtartammal rendelkező filmet a King of Thornból, az valahogy nem képes úgy visszaadni a manga történéseit,
mint mondjuk egy sorozat.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
