Bár van belőle animált mű is, nálam a manga ért el olyan szintet, hogy igenis megérdemli azt, hogy cikk születhessen erről a már nem mai darabnak számító, de még így is a jobb kategóriát erősítő cyberpunk mangáról, ami a Battle Angel Alita névre hallgat.
“Te adtál nekem életet…Ha szerinted én egy angyal vagyok, akkor te mi vagy?”
Történetünk a távoli jövőben játszódik, ahol szó szerint minden lehetséges: génmanipuláció, klónok és természetesen a robotikus életformák is nagyban befolyásolják a világot. Ebben a világban tengeti életét az elhivatott orvos (nem mellesleg fejvadász) Daisuke Ido, aki egy nap különleges leletre bukkan: egy már nem működő, de még ép cyborgra. Miután bekapcsolja, saját lányaként kezdi nevelni Alitát, aki azonban nagyon hamar kitűnik különleges harci tudása, a Panzer Kunst miatt. Kisebb, minden tinilány által megtapasztalt esemény után elhagyja nevelőapját és saját életet kezd mint alvilági robotbunyós, fejvadász, közben sikerül felgöngyölíteni a keserű múltat is.
Yukito Kishiro műve mai szemmel már nem annyira formabontó alkotás, ennek ellenére mégis van benne valami, ami képes lenne megfogni még a mai, most belekezdő olvasókat is: ez pedig nagyrészt Alita karaktere miatt van. Ahhoz képest, hogy szinte száz százalékban mechanikus a kishölgy képes ember(i) lenni, emberi dolgokat tenni, érezni – és ezt képzeljük el egy tinilány vehemenciájával. Alita mindenen átesik, amin egy átlag tini, amihez hozzávehetjük extrának a fejvadász melót és az emberfeletti harci képességet. Természetesen őt is eléri majd több dolog miatt is a darkos, makacs korszak és sokszor csak a szerencsén (és nevelőapján) múlik, hogy nem harap végleg az aszfaltba. Alita hol szerethető, hol nem – de pont ez is teszi emberivé. Mellette ott van az őt oltalmazó Ido, aki minden korábbi kétes kutatásai és fejvadász munkája ellenére egy végtelenül kedves ember, aki szívén viseli cyborg-lánya sorsát. Sajnos az érdekesebb mellékszereplők már inkább csak a manga vége felé (és természetesen Alita múltjából) fognak megjelenni, de őrájuk spoiler veszély miatt nem nagyon térnék ki. Az biztos, hogy mindenki annyit szerepel, amennyit a történetben betölteni kívánt szerepe elvár.
Mind a grafika, mind a kialakított történetvezetési stílus tükrözi azt, hogy ez a manga a régebbi korok gyermeke, és bár az első pár fejezet kinézete miatt én is felhúztam a szemöldököm, az Ah! My Goddess-hez hasonlóan itt is a későbbi fejezetekben már sokkal letisztultabb és szebb kialakítású rajzolással találkozik a kedves olvasó. Annyi hibát rónék fel a mangának, hogy – mai animés fejjel – már nincsen semmi benne, ami képes lenne meglepetést okozni:
szó szerint mindent (Alita és Ido múltját, a világ helyzetét) előre lehet tudni, hogy mikor mi fog bekövetkezni – de ez persze nem úgy hiba, hogy rosszul van írva, csak már a 90-es években is jöttek hasonló alappal operáló történetek, és a maiakkal is Dunát lehetne rekeszteni.
Jó lett volna nem csak OVA erejéig viszontlátni a vásznon a Battle Angel Alitát, de sajnos ez azon művek közé tartozik, ami már nem éri meg azt, hogy
anime széria legyen belőle.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback