Nagyon szeretem az olyan mangákat/animéket, amik az átlag csépelés és humor mellett képesek komolyabban is elgondolkodtatni. Mai cikkünk alanya a Kuragehime (vagy angolosan Jellyfish Princess) pedig ebbe a kategóriába esik – nem is kicsit.
Nos, íme a medúza hercegnő avagy japánban sem mindenki Shinjukuban tölti a szabadidejét és a pénzét.
Központi főhősnőnk Tsukimi frissen került fel vidékről és bizony, Amars (vagy anyácák) lakótársnőihez hasonlóan, szoborrá meredő félelem lesz úrrá rajta a divatos, csinos emberek közelében. Medúza mániás otaku hölgyünk amennyire félénk a „normális” emberekkel szemben, olyan elhivatottan képes védeni a medúzákat, és egy ilyen eset miatt hozza össze a véletlen animénk másik hősével, a cross-dressing nagyágyújával, Kuranosukeval. A fiú több okból is imádja ezt az életstílust, és ami meglepi még őt magát is, hogy ez a szürke bő ruhás, vastagszemüveges lány felkeltette az érdeklődését, és ez a fáklyásmenet akkor sem áll meg amikor megismerkedik az anyácák többi tagjával, vagy Tsukimi kerül szembe Kuranosuke furcsa családjával.
Ez a sorozat egy tipikus josei sorozat: bár a legtöbb szereplő, még nem vagy éppen csak több mint húsz, de a benne megjelenő témák miatt megérdemli ezt a kategóriát. A történeti szál egyik mélységét egyértelműen Tsukimi és az Amars tagjai adják: mindannyian otakuk, adott fanságukért a végletekig képesek elmenni és mind félnek a szép, divatos emberek közelében. Bár az animének nem sok ideje volt, hogy ezt a szálat rendesen kibontsa, de a mangában nagyon szépen követhető az, ahogyan Kuranosuke biztatására (vagy inkább rugdosására) de képesek magukban meglátni a szépet (külön vicces a modell alakkal rendelkező, de rendkívül dilis Mayaya) és nagyon rövid időn belül a rezidens szépségkirály(nő) is belátja, hogy az a szakma, amiben ő dolgozni és alkotni akar – a divatipar – bizony nemcsak kemény, hanem olykor a velejéig romlott.
És itt térünk rá a másik láncszemre: Kuranosuke egy gazdag politikus család sarja, intelligens, karizmatikus és persze piszok helyes is, de benne az ilyen munka felé nincsen semmi érdeklődés. Őszintén szólva, maga Kuranosuke mozgatórugója is Tsukimi ugyanis, ha nem találkozik akkor a lánnyal, akkor szinte biztos, hogy megmarad ugyanannak az unatkozó aranyifjúnak, aki előtte volt. És akkor itt persze fellehet tenni a jogos kérdést, hogy ugyan van-e romantika ebben a sorozatban? Már hogyne lenne! Persze nem kell semmi flitteres, cukorszirupos dologra gondolni, itt a románc szálak végig a háttérben maradnak, hogy néha vicces, néha szívszorító jelenetekben elő lehessen venni a tarsolyból.Az egyik legviccesebb jelenet az, amikor Kuranosuke tudtán kívül is féltékeny lesz a bátyjára, amiért az megöleli egyszer Tsukimit – és majdnem idegbajt kap amiatt, hogy ő hogy lehet egyáltalán féltékeny.
Nagyon jó lenne, ha ez az anime is megkapná a megérdemelt folytatást. Sajnos az első évad éppen hogy csak kiragadja a kezdését a nagy egésznek, hiszen a divatvilágba való bekerülés után még javában történnek dolgok, minden oldalról, és ezek a dolgok igencsak próbára teszik hőseinket – de egyenlőre még csak a mangában.
A Kuragehime egy nagyon szerethető sorozat, talán azért is, mert egy kicsit talán mindenki magára ismer benne: igaz, már sokan nem hiszik el, hogy a szépség belülről fakad, meg hogyha mindent megteszel az álmaidért, akkor biztos sikerrel jársz – de ha már egy lépést hajlandó vagy másokért vagy magadért megtenni, akkor már félig győztél is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
