A kilencvenes évek végén megannyi remek sci-fivel látta el a nézőket még a legkisebb tévécsatorna is. A Farscape, vagy, ahogy hazánkban hívták, a Csillagközi szökevények kiemelkedően magas minőségű volt, és ezt a magas színvonalat a sokszori újranézés csak még tovább emeli. A többszörös Saturn-díjas széria pedig egy igen egyedi lezáró filmet kapott.
A Scarran Birodalom immáron az egész Békefenntartó univerzumot fenyegeti pusztulással, a hadseregük megállíthatatlannak látszik, így a Békefenntartók egy olyan utolsó esélyt ragadnak meg a túléléshez, amire sosem gondoltak. John Crichton (Ben Browder) űrhajós egy kísérletnek köszönhetően került ebbe a világba, ahova egy féreglyuk hozta el őt. A Békefenntartók ezt a féreglyukat szeretnék felhasználni arra, hogy elszökjenek a Scarran Birodalom elől. Persze ehhez szükségük van Crichton segítségére, akivel az elmúlt évek során nem ápoltak túl jó viszonyt.
A Moya nevű élő űrhajón már többször az életére, és barátai életére törtek, köztük a terhes Aeryn Sunéra (Claudia Black), aki egykor maga is Békefenntartó volt. A Pilóta útmutatásaival, és rengeteg segítséggel Chrichton a féreglyuk újabb megnyitása helyett, inkább megmentené ezt az univerzumot, de az ellenség olyan helyeken várja őt, amire nem számított. Vajon egy csapat, ami rabokból, szökevényekből és idegenekből áll, képes lesz megállítani a teljes ismert világ pusztulását?
Az elején érdemes leszögezni, hogy aki nem látta végig a Farscape-et, az bizony neki se kezdjen a filmnek, mert alig fog belőle érteni valamit. A Békefenntartók háborúja kizárólag a széria aktív nézőinek és rajongóinak készült, a korábbi évadokban felszedett információk nélkül, pedig nagyon nehéz lenne megérteni Crichton viselkedését, vagy éppen Scorpius (Wayne Pygram) egyszerre szigorú és barátságos természetét.
A filmnek van egyfajta művészi jellege, amit nagyon nehéz meghatározni, nekem kicsit megnehezítette a film élvezetét, de hamar hozzá lehet szokni – talán a néhol imbolygó kameramozgás volt, ami a kelleténél jobban idegesített. Ugyanakkor pont az ilyen merész és egyedi húzások miatt szerettem mindig is a sorozatot.
Egy egyszerű alapra épült széria, ami nagyon komoly kérdésekbe mert belemenni, nem mindig adott választ ezekre a kérdésekre, azt ránk, nézőkre bízta. Eközben pedig rendkívül komplett és egyedi karaktereket ismerhettünk meg, akik történetének végső lezárását ez a film hozta el. Aeryn és Crichton között már a kezdetektől izzott a levegő, és évekkel később még mindig ugyanez a helyzet – egyúttal megemelem a kalapom a két színész előtt is, a köztük lévő kémia sosem lankadt.
Érdekes volt látni ezt az új, és mindent elsöprő erejű ellenséget, aminek a legyőzéséhez egy még hatalmasabb erő szükségeltetik. A történetnek, mint mindig pedig pont az adja a nagyszerűségét, hogy ez az erő megbújhat egy apró gesztusban, vagy egy olyan helyen, amire csak véletlenül bukkannak hőseink.
A Békefenntartók háborúja minden rajongónak kötelező darab, és bár kell a végére a zsebi, mégis egy olyan lezárást ad a széria szerelmeseinek, ami minden remek sci-finek kijárna!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!