Kortól, nemtől, preferált játszó médiumtól mentesen a gamer közösség nagy részét, és az egyszerű hobbijátékosokat is nagyon hamar beszippantotta a Pokemon Go. Ez a játék egyszerre próbálkozik valami újat megmutatni nekünk, másrészről sokunkban kihasználja a meglévő nosztalgiát – de mindent csak az elejéről.
A Pokemon játékok (akárcsak más nagy volumenű széria) nagyon sok játék/anime adaptációt éltek meg, persze erősen kihegyezve a rajongók ízlésére a garantált bevétel érdekében. Ezt remekül kihasználja a telefonos alkalmazásként a közegbe csöppent Pokemon Go: egyrészről a régi motorosokat kényezteti a régi, megszokott pokemonokkal, de persze az újakat is képes bevonzani a mókás kis lényekkel való harcba.
De hogy milyen is ez a játék? Elsősorban hordozható médiumokra van tervezve, internetkapcsolat és GPS kötelező elvárás, és ebből következően rengeteget kell sétálni a pokemonokért – vagy mégsem? Természetesen ha egy helyben állunk sokkal kisebb esélyünk van bármit is fogni, de még így is a horgunkra akadhat egy-egy Pidgey vagy Rattata. Különféle csalogató trükkökkel pedig igazi kuriózumokat lehet elfogni – a legendásak ez alól még kivételt képeznek. A sok járkálás pedig nemcsak a egészség miatt fontos, hanem a környező drop helyeket kifosztva tojást is találhatunk, amit egy bizonyos kilométert legyalogolva igencsak ritka meglepetést rejthet.
A sok Pokemon persze nem fejlődik magától, muszáj sokat az egyformából eladni, hogy az értük kapott cukorkával fejlesszük és erősítsük erősebb társaikat – akiket sokszor sikeresen felhasználhatunk a gym-ben folytatott harcok során. Az ötös szint elérésévek három frakció közül lehet választani (Valor, Mystic, Instinct), csatlakozva hozzájuk öregbítsük annak hírnevét, és természetesen a csapattársakkal való munka is sokkal könnyebb, mint a magányos farkas-lét.
Ez a tény azonban – hogy a kockák kimennek a szabadba – kétélű penge az emberek szégyenérzete miatt. Ezt első kézből tapasztaltam, ugyanis ha mondjuk mész a haveroddal együtt a városban és bőszen vadásztok, hiába láttok más embereket szintén Pokemon Go-zni, az esetek nagy részében az ilyen kisebb duók/triók olyan csendben mennek el egymás mellett , mintha szesztilalom alatt csempésznének piát. A legtöbb ember ugyanis – főleg az idősebb, “érettebb” korosztály – kínosnak érzi másoknak megmutatni a sokak által gyerekesnek gondolt hobbiját – de ez az emberi természetből fakad.
Minden beszippantó tulajdonságát és az emberi ostobaság minden lehetőségét figyelembe véve a készítők eleve egy eléggé feltűnő figyelmeztetéssel adják a gamer tudtára, hogy a játék mellett azért nézzen fel, mielőtt bármilyen kórházba juttató dolog történne. Bár én is hallottam balesetekről, amik Pokemon Go játék közben történtek, de eddig úgy érzem, hogy az emberek képesek azt felfogni, hogy az életük sokkal fontosabb, mint mondjuk egy Gyarados.
Én a különféle kisebb játékproblémákat leszámítva megvagyok elégedve a Pokemon Go-va, hiszen sokmindent előhozott belőlem: a gamert, az animést, valamint azt a kisgyereket a pokemon tazokat gyűjtögetett és cserélt el.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback