Egyre csak gyűlnek az új DC rajzfilmek, és a legtöbbjében ott van az a nagy csihi puhira okot adó Vs szócska, ami arra enged következtetni, hogy a címben szereplők egymásnak feszülnek. Ez meg is történik, csak a háttérben, mindig ott van egy harmadik fél is, és én ezt kezdem unni.
Ezúttal a címben is szereplő Igazság Ligája megy neki a Tini Titánok kezdő csapatának, és ahogy említettem már, ezúttal is van valaki a háttérben, aki keveri a lét, de történetünk ott kezdődik, hogy a visszatért Damient elviszik Tini Titánnak, hogy tanuljon egy kis csapatmunkát a többiektől, meg szocializálódjon. Ez persze nagyon nem tetszik neki, ellenséges, sőt meg is támadja új társait. Aztán Starfire kitalálja, hogy majd egy kis lazulós vidámparkozás összemelegíti őket, és voltaképp ez történik, ám ekkor megjelenik egy idegen, misztikus lény, akiről kiderül, hogy Raven apja, és gyakorlatilag maga a sátán…
Leszögezném, hogy nekem összességében tetszett a film. Mint a karakterfejlődés, mind az akció miatt. Megismerhettük Raven múltját tisztességesen és kaptunk mellé sok látványos bunyót. Azonban engem komolyan kezd bosszantani, hogy valakinek mindig össze kell ugrasztani, amúgy békés, és egy csapatban játszó embereket. Mert teszem azt lenne egy rajzfilm, hogy na akkor menjetek egymásnak de körítés nélkül, csak az akció kedvéért, az teljesen rendben lenne, ezen cím alatt. De akkor ennek a filmnek ne ez legyen a címe, ha voltaképp, nem erről szól a film, hogy ez a két csoportosulás egymás ellen megy.
Mint mondtam a karakterek és azok fejlődése kielégítő. A Tini Titánok valóban tinik. Versengenek egymással, tűzrőlpattantak, vagy épp elkapja őket a pubertás letargia, vagyis úgy viselkednek, ahogy azt kell nekik. Ez meg van spékelve az erejükkel, és az ebből származó kirekesztettséggel, amit csak egy csapatként tudnak legyőzni. A legtöbben persze Damien és Raven fejlődik, mert kialakul bennük a bizalom, sok szinten. Maguk felé, mások felé, a világ felé, és ez szépen van bemutatva. Az igazság ligája csak az elején, illetve mellékszereplőknek vannak jelen, hogy ne unjuk el magunkat, meg, hogy meg legyen az epikus cím, és, hogy a fő gonosznak legyen eszköze a felemelkedésre, de ennyi. Kicsit töltelékeknek éreztem őket, mondjuk nem is róluk szól a film.
A verekedések mellett kapunk egy nagy adag misztikumot, varázslatot Raven által, ami nem baj, sőt, hozzá tartozik a DC világához. Nagyon érdekes Raven múltja és annak megismerése, és a lezárás is izgalmasra sikerült.
Összességében kijelenhetem, hogy ez ismét egy izgalmas, de ugyanarra a sablonra készült rajzfilm lett. Kibővült a világunk pár új karakterrel, a fő gonosz valódi fenyegetés, de bennem mégis hiányérzet maradt. A rajzolás szép, az akció jelenetek látványosak, és a szinkron is kielégítő, bár azért egy két karakter nevénél erőteljesen elhasaltak, még ha ez is olvadt bele a köztudatba. Egyáltalán miért kell őket lefordítgatni? Szóval merem ajánlani, de újat ne várjunk tőle, maximum érdekes háttértörténetet, és egyes karakterek részletesebb kibontását.
Én annak szurkolok, hogy végre olyat kapjunk következőleg, ami még ennél is mélyebb tud lenni. Mélyebbre merül a karaktereiben és jobban meg tudja fogni a közönségét emberileg. Mint például a Gyilkos Tréfa… Azt még fel kell dolgozni…
Szerző
- Korábbi szerkesztő
