Valahol azt olvastam, hogy Ben Stiller addig nem akart nekiállni a Zoolander folytatásának, amíg nem volt egy jó sztorija. Hát, szerintem így is elsiette a dolgot.
A Zoolander Központ Gyerekeknek, Akik Nem Tudnak Olvasni Jól, és Mást I s Meg Akarnak Tanulni Jól már a megnyitó másnapján összeomlik, mivel Derek (Ben Stiller) utasítására ugyanolyan anyagokból építették az épületet, mint a modellt. A gyerekek nem lesz semmi baj, Derek felesége, Matilda (Christine Taylor) azoban az életét veszíti, Hansel (Owen Wilson) arca pedig megsérül, derékba vágva ezzel karrierjét. Dereket még ezután is szívatja az élet, ugyanis nem sokkal később a hatóságok a fiát is elveszik tőle, mivel nem bizonyul felelősségteljes szülőnek. Emiatt Derek elbujdosik a hegyekbe a világ elől, míg Hansel a sivatagban lel menedéket. Évekkel később sorra ölik meg a hírességeket, akik haláluk előtt mind posztolnak egy szelfit, amin Derek egyik régi nagy arcát utánozzák, ami miatt a divatrendőrség, és leginkább Valentina Valencia ügynök (Penelope Cruz), érdeklődni kezd a férfi után. Ezzel egy időben pedig Dereket és Hanselt, akik a tragédia óta nem beszéltek egymással, visszahívják a modellvilágba, hogy vegyenek részt egy római divatbemutatón – ami megbízatás már csak azért is kedvez Dereknek, mert megtudja, hogy fia (Cyrus Arnold) éppen egy római árvaházban él.
Nem mondom, hogy nagyon elájultam volna az első résztől, ám abban mégis volt valami, ami megfogta az embert – Ben Stiller nagyon ért a szatírához, és ez megérződött a Zoolanderen, ami ha néha át is lépte azt a bizonyos határt, nagyon kellemes mutatott görbe tükröt a modellszakmának. Azok után, amilyen szellemesen jelentették be a folytatást – Ben Stiller és Owen Wilson a karaktereiknek beöltözve megjelent egy divatbemutatón –, azt hittem, hogy majd az is hozza ezt a szintet. Hát, nem így történt.
Talán úgy tudnám az egészet összefoglalni, hogy amíg a Zoolander egy okos film, ami majomkodik, addig a Zoolander 2 egy majom, ami okoskodik. Az első részben valahogy minden a helyén volt, lehetett érezni, hogy mire mennek ki a poénok, azoknak volt célja, és a sztori nem is volt nagy szám, volt értelme. A másodikra ez nem igaz. A Zoolander 2 már olyan szinten elrugaszkodik a valóságtól, hogy az kezd fájdalmas lenni a néző számára (a jelenet, hogy Keifer Sutherland szomorúan bejelenti, hogy elvetélt, amikor berúgta az ajtót, azóta is előjön a rémálmaimban), miközben olyan „poénokat” nyomat, amik vagy ízléstelenek, vagy szimplán laposak.
Azt viszont meg kell említenem a film védelmében, hogy legalább ő maga is tisztában van azzal, hogy ennek semmi értelme, és ritka tiszta pillanataiban ezt ki is tudja mondani – gondolok például Mugatu (Will Ferrell) kis monológjára, hogy a legenda, amit kutattak, akkora baromság, hogy nem hiszi el, hogy bárki is bevette (mondjuk ugyanakkor meg az egész annyira logikátlan a szereplők viselkedését tekintve, hogy… inkább hagyjuk). Meg aztán emellett is felbukkan néha-néha egy gyöngyszem, az értelem apró szikrája, de nem túl gyakran.
Amit viszont nem tudok megbocsátani a filmnek, az Matilda halála. Régi, kifejezetten sértő klisé ez, hogy a férfi főszereplőnek azzal adunk motivációt, hogy kinyírjuk a csaját, aztán meg a folytatásban behozunk egy új nőt (meg a jelen esetben ez még azért is csípi a szememet, mert nem arról van szó, hogy Christine Taylor nem tudott visszatérni, mert jelenésként párszor azért feltűnik a filmben). Ez egyfelől lusta történetépítés, másfelől azt az üzenetet közvetíti, hogy a nő lecserélhető, nem fontos. Arról nem is beszélve, hogy jelen esetünkben Matilda, bár így is belezúgott Derekbe, egy amolyan „kívülálló” volt a sztoriban, aki helyzete miatt jobban rálátott a dolgokra, és logikusan, ésszerűen tudott cselekedni. Egy okos, talpraesett nő volt, aki ráadásul még a munkájában is remekelt. Erre a folytatásban bejön helyette Valentina, aki mondjuk szintén profi a munkájában, csakhogy őt meg azért kéne sajnálnunk, mert a szép, nagy mellei miatt sosem lehetett belőle igazi modell.
A Zoolander 2 fájt, ráadásul nem úgy, mint egy jó dráma, ahol az ember átérzi a szereplők fájdalmát. Nem, a Zoolander 2, jó pillanatai ellenére is, buta, faragatlan, és értelmetlen. Gyerekek, inkább nézzétek újra az első részt.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
