Nem túl nagy újdonság, hogy szeretem az akciófilmeket, főleg a feel-good akciófilmeket, amelyek nem csak a látvánnyal, lövöldözéssel és hát… az akcióval szórakoztatnak, hanem esetleg több szinten tesznek eleget ennek a feladatnak. Konkrétan ezzel a történettel, párom ajánlásra, egy afféle, „tudom, hogy milyet, de nem tudom, hogy mit” nézzek típusú estén ismerkedtem meg, és nagyon hálás is vagyok az ajánlásért, amit ez úton tolmácsolok a kedves olvasóknak.
A történet szerint Harry Tasker (Arnold Schwarzenegger) amerikai titkosügynök, aki amikor éppen nem a hazája, akkor a világ megmentésén dolgozik. Teszi mindezt egy elfoglalt értékesítési ügynök álcája alatt, így valódi kilétét nemhogy a világ, de még felesége, Helen, (Jamie Lee Curtis) és lánya, Dana (Eliza Dushku) sem sejti. Így éli, egyszerre izgalmas és békés mindennapjait Harry Tasker, míg egy véletlen folytán fel nem merül benne a gyanú, hogy felesége talán félrelép. Olyannyira felzaklatja ez az eset, hogy a titkosügynökök minden lehetőségét kihasználva igyekszik kideríteni az igazságot, ám ennél még tovább is megy, hiszen jó férj, aki igyekszik valóra váltani felesége minden vágyát. Így történhet meg az, hogy végül a nejével együtt elrabolja Salim Abu Aziz (Art Malik) és terrorista csoportja, akik nem csak Amerikát fenyegetik atomtámadással, de Harryt is leleplezik méltán dühös neje előtt. Nincs idő azonban a családi perpatvarra, mert a Tasker házaspárnak gyorsan kell cselekednie, ha meg akarják állítani Azizt.
Hogy ebben a felállásban temérdek a humorforrás, az magától értetődő és James Cameron mindezt alaposan ki is aknázza, így a Két tűz között egy rendkívül szórakoztató akcióvígjátékká kerekedik, romantikus elemekkel. Ilyet persze láttunk előtte és láttunk már azóta is százat. Ami ebben a filmben számomra kiemelkedő a romantika-terén, az az, hogy nem két vadidegen egymásra találását dolgozza fel, hanem azt mutatja be, ahogy egy egymást szerető, csupán a szürke (?) hétköznapok taposómalmába némiképp belefásult, egymás mellett éldegélő házaspár kapcsolatát felpezsdíti egy jó kis emberrablásos-terrorakció.
Azért abból még vidáman érződik a 2001-előttisége a filmnek, ahogy a terrorizmus kérdéséhez hozzááll, mert azóta, első sorban drámai komolysággal – vagy legalábbis, ha könyedebb filmről van szó, akkor is komolysággal – állnak az arab terrorista szervezetekhez. Ebben a műben viszont még, bár kemény motivációkat adnak Aziznak és csapatának, azért némiképp lesajnáló, komikus éllel mutatják be a mozgalmat, és főképp a vezetőjüket, akit csak a rend kedvéért írnak le keményvonalas terroristaként. Jóformán minden megmozdulásukból tudni lehet, hogy komoly karcolást nem ejthetnek Amerikán. Ennek ellenére, le a kalappal Art Malik előtt, mert még ilyen alá adott kompozícióban is sikerült néhány pillanatra komolyan vehető terroristaként feltűnnie.
Amiből még érződik a 2001-előttisége, hogy műfajához képest kiválóan komponált, igényes a cselekménye, minden szereplőnek van legalább egy eposzi jelzővel összefoglalható, felismerhető jelleme, ennek ellenére mindannyian képesek a karakterfejlődésre, és természetesen az akció is szépen kidolgozott, még mai szemmel nézvést is látványos – és olykor-olykor azért igazán jópofa, szuperlaza.
Az egyik legsokrétűbb karakter szerintem Helen karaktere, aki remekül ki van dolgozva, mint kalandra vágyó, egyszerű háziasszony, akiben azért jócskán van spiritusz, ha a helyzet úgy kívánja. S bár kezdetben még idegenül mozog ebben a kémes furcsa játékban, egy percig nem lehet rá azt mondani, hogy adott szituációban egy egyszerű, sikoltozó, megmentésre váró kolonc lenne a férje nyakán, még akkor sem, ha tapasztalatlan. Remekül el volt találva annak az aránya, hogy mennyit kell bénáznia és ijedeznie ahhoz, hogy hiteles legyen, mint egy egyébként bátor civil. Egyszerre megható, szórakoztató és izgalmas, ahogy ez az amerikai középosztálybeli átlagos asszony (újra) felfedezi magában a csábító démont, és a belevaló kémet is. Nem véletlenül ért Golden Globe-ot ez az alakítás Jamie Lee Curtisnek.
Természtesen Harry karaktere is megkapó és szórakoztató volt, nomeg Schwarzenegger még abban a korban, amikor a rendezők inkább ruha nélkül akarták filmre venni, így aztán valahogy az ingei rendre leszakadtak róla és előbukkant az a világhírű teste. Érdekes volt olyan szerepben látni, ami szegről-végről ötvözte a Terminátort, mint rettenthetetlen tömegpusztító gépezet és az Ikrek könnyed és vidám természetű, mintaférfiját, akit a világtól elzárva neveltek, egy kis klasszikus kémmel, aki kiválóan tangózik, minden nyelven beszél, mindenhez ért, és mindeközben szívdöglesztő.
Az egyik legmeglepőbb számomra azonban Tia Carrere gonosz-önérdekközpontú műkincskereskedője volt. Mondhatnám, hogy egy világ omlott össze bennem, amikor az Elveszett ereklyék fosztogatói jóságos, és műkincsvédelem mellett elkötelezett történészprofesszora műkincsek orvkereskedőjeként mutatkozik be. Ennek ellenére jó volt a szerepben, noha óhatatlanul arra kellett gondolnom: „Na, csajszi, Schwarzi jól megtanította Neked, hogy a műkincseket nem… fosztogatjuk. Alantas indokból.” Bocsi.
Amit külön értékeltem a Két tűz között, mint akciófilm lövöldözős jeleneteiben, hogy annak ellenére, hogy még bőven nem volt XXI. század, már nem követi el a végtelen-ammó hibáját. Ami kevésbé tetszett, hogy jóformán minden nőt lekurváznak minimum háromszor a film folyamán, és ez még akkor is kiváltott egy rosszalló szemöldökráncolást belőlem, ha egyébként volt dramaturgiailag indokolható szerepe.
Egy szó mint száz, könnyed esti lövöldözős-szórakozásnak, melegen ajánlom.
Szerző
-
Szerkesztő
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
