Egy újabb beígért kis horror nyalánkság jön elő az internet sötétségből azért, hogy eme kategória szerelmeseit elkápráztassa, a többieknek meg nyugtalan éjszakákat okozzon. Jöjjön az Apocalypse no Toride avagy a börtön nem mindig olyan rossz.
Főhősünket, a fiatal Maeda Yoshiakit börtönbe vetik gyilkosság vádjával, de ő váltig állítja, hogy ártatlan. A furcsa iskola szerű börtönben három másik fiúval osztozik egy cellán: az elsőre kedves, de vérbeli delikvens Yoshioka Masafumi, a hallgatag Iwakura Gou és a szokásos szemüveges okos gyerek Mitsuru Yamanoi lesznek innentől fogva a társai. A szokásos börtönös dolgokat egyik nap megzavarja egy kocsi, amiben több sérült is van, ám azok közül már nem igen tekinthető senki élőnek, főleg amikor az egyik tag egy börtöntöltelékre támad. Mindenki pánikol és menekülne, de akkor szembesülnek azzal, hogy sokkal jobb bent a biztonságban, mint kint.
Hőseinknek persze még lennének kint elintézendő dolgaik így kitörnek egy körútra, ám ami ott várja őket az messze rosszabb, mint amit eltudtak képzelni: élő emberrel nem is találkoznak első körben, csak fertőzöttek hadával, valamint egy közülük is kiemelkedő lénnyel, aki képes irányítani a többi fertőzöttet. Egy kisebb kitérő és egy-két új ismerős után visszamennek a börtönbe, de azzal nem számoltak a srácok, hogy Maeda igencsak felkeltette a „bokor”-nak becézett vezérfertőzött érdeklődését.
Előre is lelövök pár dolgot a shotimmal: ez nem egy zombiapokalipszises történet. Elsőre nyilván annak tűnik, de a későbbi fejezetekben láthatjuk, hogy ezek a lények egyfajta „evolúciós ugrás” eléggé torz eredményei, akkor rájöhetünk, hogy ez sokkal inkább olyan, mint a Black Bullet-ben a Cursed Childrenek – persze sokkal csúnyábbak és cseppet sem emberiek, de akkor is egy evolúciós változás.
Főhősök – meg úgy a teljes szereplőgárda – terén nem lehet okom panaszra. Van itt minden kérem ami szemnek-szájnak (és sajnos yaoi mániásokanak) ingere: főhőseink válogatott hímek, remek harcosok és természetesen mindenkinek van valami a múltjában, ami miatt a börtönbe kötött ki – kivéve persze Maedát. Külön érdekes számomra a szövetséges vagy sokkal inkább frenemy kategóriába sorolható Kiyoharu, aki egy múltbéli sérülése miatt képes pár másodperccel előre látni a jövőt, így a legtöbb dolgok gond nélkül megússza – Yoshioka nem kis bánatára.
Ebben a mangában minden karakter olyan, amilyennek lennie kell: van a harcol, van aki lelki támasz, vannak kutatók és persze vannak a kötelező elmeroggyantak, akik csak kajának jók a fertőzötteknek, de egy börtönnyi őrültből én simán kinézem, hogy a megfelelő irányítással (amit Kiyoharu tart be vasmankóval) képesek huzamosabb ideig életben maradni – az más kérdés, hogy mindössze két női karakter tűnik fel az egész sorozatban. Lenne egy harmadik is, de azt bizonyos okok miatt nem számoltam bele.
Az ilyen mangákból sajnálom, hogy nem lesz anime. Pedig minden megvan benne ahhoz: nagy harcok, jó képességek, némi fanservice némi táptalaj a yaoi mániásoknak, de még így is, az Apocalypse no Toride mindenképpen megér egy olvasást – vagy akár többet is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback