Most jutottam el arra a szintre, hogy horror hétvégét fogok tartani, és azon belül is különlegeseket, ugyanis a net legmélyéről összeszedett mangák kerülnek szó szerint kivesézésre, amit már szinte bánok, hogy nincsenek meg magyarul, így egy bizonyos réteg nagy valószínűséggel sosem fog velük érintkezni. Egyik jó példa erre a Reiko the zombie shop c. hallgató kis finomság.
Rei Mikamoto mangaka ismert arról, hogy erős női főhősöket (és persze fő gonoszokat) képes alkotni. Ez alól Reiko Himezono sem kivétel: családi örökségként az egyik legerősebb nekromanta és azzal keres pénzt, hogy kérdéses ügyekhez hívják és a halottat ideiglenesen feltámasztva megtudhatják a rend szilaj őrei (vagy az aggódó család), hogy ki végzett szeretükkel. Persze Reiko pénzéhes és beszólogató személyiség sokkal mélyebb dolgokat rejt, amik az után kerülnek napvilágra, hogy megalomán ikertestvére Riruka tervei is kezdenek beindulni. A másik lány is erős halottidéző, de ő egy olyan világot képzel el, ahol szinte mindenki zombi és neki engedelmeskedik. Reiko persze nincs egyedül harcban, akadnak más nekromanták, valamint mindenkinek egy van egy megidézhető zombiharcosa, akivel képes osztani az igét az ellenfélnek.
Már az első (de nem személyes) problémám az, hogy alig találok olyan képet a cikkhez, ami miatt nem kell kitenni a 18-as karikát, ugyanis a Reiko the zombie shop szó szerint úszik a vérben, a rothadó tetemekben és a válogatott kivégzésekben. Ezen jó tulajdonsága miatta a mimóza lelkűek már eleve nem fogják szeretni, de a férfiúi közönséget meglehet fogni a sok mellehúsával, valamint a jó harcokkal. Mert hogy abból akad bőven: nekem nagyon tetszett az, hogy mondjuk nem csak emberi zombik lehetnek társak (van óriáskigyó zombi is), meg nem csak történelmi személyek – már eleve Reiko egy fiatal sorozatgyilkos lányt irányít hűséges zombijaként.
A fő vonal (Reiko vs Riruka) mellett persze akadnak kisebb-nagyobb más munkái Reiko-nak, és egyik másik azért eléggé elgondolkodtató: mit legyen egy olyan emberre aki tíz évig volt kómában és utána felnőtt testben van, de lelkileg még gyermek? Vagy mit jelenthet egy olyan személynek az, hogy valaki barátnak szólítja, akinek eddig csak kapzsi, öncélú emberek vettek körül és használtak ki? Persze a válaszok ott vannak, csak azt szépen elfedik ( és ritkán engedik a felszínre ) a mellek és a vér.
Ami még érdekes volt számomra a mangában az az, hogy itt sok más mangakával ellentétben Rei Mikamoto nem rest a halálba küldeni a karaktereit (jót és rosszat egyaránt), és ez azért egyrészt hatalmas szemétség, másrészről meg jár a kalapemelés – mert hát a horrorban megszokott az, hogy minimális a túlélő létszám.
Aki szereti a horrort és nem kattan meg attól, hogy a hetedik kötet után már szinte fel sem lehet lelni a mangát (az angol kiadó ugyanis beszüntette valami miatt a fordítást), és online berkekben is eléggé le kell ásni, hogy megtaláljuk, de aki egyszer belelendül az olvasása, az nem fog megállni az első chapter után.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.