Most úgy érzem magam, mint történész egy matekképlet előtt: csak nézek ki a fejemből és keresem az államat, meg a kérdésekre a választ, amik a Fangs of Destruction után körvonalazódtak ki bennem. A kissé durva spoilerekért előre is elnézést kérek.
Nos, az előző részből az már kiderült, hogy Bibának nincs minden rendben agyi és morális szinten, de ezzel akkor még Mumei nem szembesült. Jelenleg az cél foglalkoztatja, hogy hogyan okozzon káoszt az Állomás lakói, illetve a Koutetsujou népének életében. Ayame menne tárgyalásra a helyi vezetőhöz, de ott balul sülnek el a dolgok, közben a Hunterek maguk csalogatják a kabanekat a falakhoz, hogy legyen alkalmunk megcsodálni egy mesterséges Rothadó Tenyészetet Horobi (egy másik mesterséges kabaneri) jóvoltából.
Minden összetudnék egy mondatban foglalni, és az így hangozna, hogy – nem találok szavakat erre! De mivel nem vagyok szemét, így jobban megtornáztatom a szürkeállományomat. Először is ott van Biba: a hetedik részben, mikor feltűnt még volt bennem némi reményhez hasonlatos dolog amiatt, hogy talán mégsem lesz egy elcseszett szociopata bosszúálló. Na, ez a reménykedés végleg eltűnt bennem a mai epizód miatt! Nem érdekel, hogy hány emberét ölték meg a kabanék az apja árulása miatt, arra nincsen mentség, hogy szándékosan kever ártatlanokat halálhelyzetbe, csak azért, hogy aztán leálljon papolni arról, hogy csak az erős marad életben. Darwin felállva tapsolna neki, én nem.
Biba változásánál csak egy dolog fájt jobban a Fangs of Destruction-ban, ez pedig Mumei csalódása volt a bátyjában. Hiszen eddig Biba volt a mindene, az aki miatt volt célja a létének, de most, hogy szembesült azzal, kit is szolgált eddig hűségesen – a saját egzisztenciája kérdőjeleződik meg, valamint az, hogy amit eddig tett, az helyes-e vagy sem? A másik oldalon persze ott van Horobi, aki minden további kérdés nélkül teljesíti ura minden gondolatát (egyoldalú romantikára is lehet gondolni), sőt a végén gondolkodás nélkül megy a halálba. A vak hűség új értelmet nyert számomra.
Ami miatt képes voltam örülni ennek az epizódnak, az az volt, hogy végre az emberek nem csak a kabanerikre hagyatkoznak, hanem igenis képesek saját maguk is harcolni a túlélésük érdekében legyenek akár taktikusak, mint Ayame, vagy harcoljanak vált-vállnak vetve, mint a bushik. Yukina miatt egy pillanatra megijedtem, mikor megvédi Ayamet, de hála az égnek mindenki kedvenc vonatvezetője megúszta a súlyosabb dolgokat.
Nem tudom, mit is gondoljak erről a epizódról: mérges vagyok Biba irányváltására de mocskos módon – mondjuk várható volt – Ayame valamint a több ember talpraesettségének örülök, valamint a következő rész előzeteséből lehet előre sejteni, hogy Ikoma is be fog pörögni, mint a búgócsiga. De ez még a jövő zenéje.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback