A Pixar ezúttal ismét egy igazán egyedi hangulatú és világú animációs filmet teremtett meg, gyönyörű látványvilággal és jópofa koncepcióval – a baj csupán az, hogy ez megint egy olyan mozi, amit leginkább a kicsik élvezhetnek. A Dínó tesó sajnos nem hasonlít ebben elődjeihez, ahol kicsik és nagyok egyaránt szórakozhattak, pityereghettek vagy rémüldözhetek.
Adott egy tökéletes dínó család: papa, mama és a három virgonc gyerkőc, akik együtt termelik meg saját farmjukon a napi betevőt. A családban mindenki jeleskedik valamiben: ki a teherbírásával, ki a leleményességével, így előbb vagy utóbb mindegyik családtag talpnyoma felkerül a magtár oldalára, ezzel is megdicsérve erőfeszítéseit. Kivéve a legkisebb csemetéé, akinek valamiért semmi sem akar összejönni: a szárnyasok megkergetik, a kártevők átverik, a teherbírása pedig csapnivaló. Ráadásul egy zord éjjelen nemhogy távoltartandó a kártevőket a magtárból, hanem még utánuk is ered, majd pedig követi őt az apja, ám ez a hajsza tragikus végkimenetellel zárul. Az immáron megcsappant család pedig nem bírja fenntartani a farmjukat, de egy csapás manapság nem elég, így a legkisebb dínónk ezúttal elcsatangol és eltéved a vadonban. Azonban onnan kapja az igazi segítséget, ahonnan nem is számítana rá. Arlo kalandos hazaútja során örök barátra tesz szert, de vajon mit bír ki egy igazi barátság?
Nagy lelkesedéssel vártam a Dínó tesót, mivel tetszett az alapötlete: egy világ, ahol az a bizonyos végzetes aszteroida nem csapóik be, így pedig a dinoszauruszok vállnak a bolygó eszközhasználó fajává, nem pedig az emberek – na, persze azért ők is felbukkannak Pötty személyében. A bájos alaphoz még egy igazán egyedi és impozáns grafikai stílus is párosul, ahol a színek élénkek és vibrálóak, az éjszaka kéksége pedig a valóságéval vetekszik. De bármennyire is tetszik ez a két dolog, sajnos a kidolgozás már bőven hagy kívánnivalót maga után.
Minden szereplőről elmondható, hogy nemhogy kidolgozottak lennének, sőt, sablonosságuk egy zs-kategóriás filmével vetekszik, így pedig igen nehéz azonosulni a főszereplő dínóval, aki semmiben sem jó. Ráadásul a film végig azt szajkózza, hogyha hibázol, akkor a családod sem fog igazán szeretni többé, ez pedig nemcsak zavaró, hanem kifejezetten romboló hatású. Arlo esetlenségét semmi sem kompenzálja: nem becsületesebb, mint a többiek vagy eszesebb, hanem egyszerűen csak béna, ez pedig azért is hiteltelen mivel ilyen nincs, mindenki jó valamiben, legfeljebb idő, míg kiderül.
Természetesen a gyerekek élvezni fogják, hiszen nem tűnnek fel nekik ezek az „apróságok” csak a jópofa dínó (aki amúgy mindig mindenhonnan leesik), meg a kutyaként viselkedő embergyerek. De amíg nem tűnnek nekik fel a problémák, talán jobb is, mert így képesek élvezni a filmet, hiszen amint belegondolnak, rájönnek ők is, hogy ez sajnos egy látványos dínós film, de tartalma az nincsen.
Aki valódi történetre vágyik, annak még mindig ott a Dínó vagy az Őslények országa, sokkal nagyobb értéket képviselnek, és minden korosztály számára tartalmaznak mondanivalót és humort. Ha a Pixar és a Disney összeolvadása ilyen filmeket hoz magával, akkor én inkább kérném az újbóli szétválasztásukat!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
