Őszintén szólva ez a rész csupa meglepetést tartogatott a számomra, és még most is csak ülök és bámulom a meredt képernyőt, mert nem tudom elhinni azt – amit láttam. A The Silent Hunter akció és-érzelem dús, továbbá felmerülnek bizonyos emberségbeli kérdések, amikre olyan választ kapunk, amit nem várnánk. Az esetleges spoilerekért előre is elnézést kérek.
Nos, ugye az előző rész ott ért véget, hogy megjelent Biba, Mumei „bátyja” a vadászok élén, és Ikoma veszély szenzora egyből beindult a tagtól. Kisebb férfiúi beszélgetések ideiglenesen meggyőzik arról friss kabanerinket, hogy Biba is egy jó ember, csak mások a szemléletei, de amikor az ötödik epizódban feltűnő Enokuval minden kérdés nélkül végez a harctéren – ismét, és ezúttal végelegesen ellenségként kezelje Bibát. Közben persze Mumei is pár pillanatra meginog Bátyja és a barátai között, végül egy olyan döntést hoz, ami miatt leesett az állam.
Percről-percre okozott nekem meglepetést a The Silent Hunter: azt gondolom eddig is mindenki sejtette, hogy nem csak egy kabaneri van, de hogy valószínűleg Ikoma az egyetlen „természetes” úton kialakult közülük – az is szinte szász százalék. Aztán persze felmerülnek bizonyos kérdések: hogyha Biba és a csapata ilyen fejlett és hatásos a kabanék ellen, miért nem tanítják meg ezt az állomások lakóinak, hogy legalább megvédeni tudják magukat? Az meg már csak hab volt a tortán, amikor Biba leszámol az ellenne összeesküvő emberekkel. Nem tudom melyik epizód leírásnál volt egy olyan jóslatom róla, hogy jól fog kinézni és szociopata lesz. A mostani részből pedig a másodikról is megbizonyosodtam – de itt még csak halvány utalásokat kapunk arra, hogy a herceg, miért is fordult az apja akaratával szembe.
De vissza a is a Mumei/Ikoma vonalra: ugye az eddig nyolc rész alatt eljutottunk odáig, hogy Mumei képes megbízni Ikomában, a fiú meg úgy gondoskodik róla a kabaneri lányról, mintha a húga lenne. Ez mind szép és jó, de ebben a részben ez a szépen megalkotott kártyavár úgy dőlt össze, mint kockacukor a vízben. Ugyanis szokásos shounen-kliséknek ellentmondva (spoiler) Mumei nem újonnan szerzett barátai, hanem a bátyja oldalán marad – és Ikomát meg a földbe döngöli. Emelem kalapom.
Már nem sok rész van hátra az évadzárásig, de addig még bőven fogjuk kapni a hiányzó vagy még balladai homály által fedett információkat. Én eddig teljesen megvagyok elégedve a Koutetsujou no Kabanerivel (a kisebb logikai bakikat leszámítva), hiszen messze többet nyújt, mint amennyit az „SNK-koppintás” hangoztatók eltudnak képzelni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback