Ezen a ponton érkeztünk el igen hosszú „utunk” végére. Meg kell hagyni, Freddy sok filmmel büszkélkedik és a hetedik, az eredeti történet utolsó darabja. Voltak közöttük jobbak és rosszabbak is – ez a példány szerencsére a jókat gyarapítja.
Freddy ezúttal aztán igazán lesből támad. Főhősnőnk Heather Langenkamp (Heather Langenkamp), boldog családanya és színésznő. Valaha ő játszotta a főszerepet a Rémálom az Elm utcában első és harmadik részében, mostanra azonban már megállapodott. Felröppen azonban a pletyka, hogy új film készülhet Freddyvel, melyet egy talkshow keretein belül közölnek a nővel, ahová Robert Englund (Robert Englund) is beugrik a híres rémkosztümben. Azonban amit csak a legközelebbi hozzátartozói tudnak: Heathert telefonon zaklatja egy őrült és Freddys fenyegetésekkel bombázza. Lassanként rémálmok is kezdik gyötörni, majd amikor a férje meghal, elszabadul a pokol. Robertet kéri, hogy segítsen neki, azonban a jelek azt mutatják, hogy nincs kiút. Freddy egyre csak üldözi és Heathernek fogalma sincs, hogy hogyan jusson ki belőle.
Habár nagyon elcsépelt tud lenni a film a filmben koncepció, a Rémálom az Elm utcában esetében nagyon jól működött. Mivel én gyerekkorom óta rajongó vagyok, számomra kifejezetten aranyos és megható volt, amikor Robert egyszer csak beugrott a TV showba és körbepacsizott az összes Freddy fannal. És persze, mivel Freddy elsősorban gyerekeket bánt, így Dylan, Heather fia igencsak nagy kihívásnak volt állítva, mivel ezúttal ő volt az egyetlen gyerkőc a filmben. Irtó tehetséges a kissrác, azt meg kell hagyni.
Wes Craven kiválóan összerakta ezt a sokat próbált és sokadik filmet. Én egy kis büszkeséget érzek, mivel valóban akadnak iszonyú gyenge darabjai a sorozatnak, amiket már korábban ki is tárgyaltam, így vissza kellett hozni egy szintre úgy, hogy közben önmaga is maradjon a történet. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, viszont ezúttal már sokkal profibb technikák álltak rendelkezésre. Ha visszanézitek esetleg az első filmet, akkor ezt magatok is láthatjátok.
Nem tudom, hogy mennyivel volt könnyebb dolga a stábnak úgy, hogy magukat kellett játszaniuk, viszont arra a nyakamat teszem, hogy egy állati szórakoztató forgatás lehetett – ha netán valaha találkoznék Robert bácsival, akkor feltétlen megkérdezem. Annyi viszont lejött ebből a moziból, hogy a kedvenc rémünk bizonyára ne százas – és pontosan ezt szeretjük benne annyira. Wes Cravent meg persze nem kell bemutatni, róla ugyanezt már rég tudjuk. Épp ezért is nagy veszteség, hogy már nincs köztük – emiatt most kicsit úgy is érzem, hogy ezzel az elemezgetéssel most egy kicsit tisztelgek az emléke előtt.
A technikai javítások között egyébként lényeges megemlítenem, hogy pontosan emiatt mennyivel szebb lett a látványbeli kidolgozás. Freddy arca és keze gyönyörű – na, jó, igazából csúnya, de ez a dolga – és részletekben gazdag munka, a kép is sokkal szebb és tisztább lett, no, meg persze az egész kivitelezés. Ha hozzávesszük, hogy mindez a változás mindössze tíz év alatt történt, azért ez elég szép teljesítmény.
Freddy rajongóknak a hetedik rész kötelező és kihagyhatatlan darab. Kiváló esti szórakozást nyújt – és szerintem randifilmnek sem volna utolsó. Bár ez utóbbi lehet, hogy csak engem nyűgözne le, de egy próbát megér. S ha mindezt már megettétek, akkor ne aggódjatok: Freddynek még bőven van dolga a mi fizikai világunkban.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk