Évadzáró, de még milyen!
Barry próbálna elmerülni a gyászban, ám Zoom nem sok időt ad neki. Versenyre hívja, a tét pedig a szerettei és az univerzum sorsa.
Figyelem, a cikk nyomokban Spoilert tartalmaz, csak saját felelősséggel!

Én ennél többet igazából nem is akarok leírni a történetből, mert ezt látni kell. Valamit előre le szeretnék szögezni. Én nagyon szeretem ezt a sorozatot. Erre most, az évad záró után jöttem rá, mert végül is azt az élményt nyújtja, amit elvárok minden filmtől vagy sorozattól, vagy könyvtől, hogy katartikus élményt nyújtson. Egyszerre legyen drámai, tudjak nevetni és sírni, legyen szórakoztató, de legyen mondanivalója és a Flash ebben jó. Persze van, amitől a falat kaparom, mert vannak benne bakik, értelmetlen dolgok, de összességbe nézve a sorozattól pont azt kapom, amit elvárok, még pedig, hogy sokféle érzelmet váltson ki belőlem, egyen az öröm bánat, vagy masszív harag.

A második évad utolsó része pedig pont ilyen volt. Az első felében dühös és kiábrándult voltam, a második felében pedig össze állt a kép, és pár jó húzással kiengeszteltek, persze nem teljesen. Még mindig vannak benne olyan értelmetlen dolgok, amiket az előző jó pár cikkemben ecseteltem is. Zoom villámai még mindig kékek, annak ellenére, hogy már meggyógyult (elvileg). Barry apjának halála értelmet nyer a végén, de amíg rá nem jövünk a mikéntjére értelmetlennek tűnik az egész, de ezt már nem akarom tovább boncolgatni. Zoom vég célja teljesen illik hozzá, önző, kapzsi és kegyetlen. Ahogy pedig erre a Flash csapat reagál az szenzációs. Annyit mondok, hogy nem akarják, hogy Barry bosszútól túlfűtve álljon ki ellene, mert akkor nyilvánvalóan veszít, márpedig Zoom legyőzéséhez józan ész kell, ezért Barryt kicsit elteszik, mint a befőttet, hogy lenyugodjon. Ennek viszont nyilván nem lesz jó vége, és Barrynek kell megoldani a dolgokat.

A rész vége epikus és látványos volt, a végső harc és a lezárás elfogadható volt, Barry nem süllyedt le Zoom szintjére, amit jó volt látni, Zoom pedig oda került, ahová megérdemelte. A baj csak az, hogy Barry ettől egyáltalán nem lett nyugodt, és a rész végén olyat tesz, ami megváltoztat mindent.

Színészeink, mint mindig most is kitettek magukért, aki nekem nagy meglepetés volt, az Iris, vagyis Candice Patton, aki meglepően jól átadja, hogy az érzései megerősödtek Barry iránt, Barry pedig, vagyis Grant Gustin, pedig szépen hozza a gyászoló hőst, a szerelmest és a sima srácot, aki nem tud megbirkózni ezzel a sok szörnyűséggel, tetszett. Ennek ellenére persze, még mindig valahol azt érzem, hogy cselekedhetne józanabbul is, de még mindig túlságosan él bennem a rajzfilmsorozatbéli Flash, és ez lehet az oka némi ellenszenvemnek. Sokan jöttek úgy a múltkori cikem után azzal, hogy midnen normális ember így reagálna, én meg erre azt mondtam, hogy Barry minden, csak nem normális ember…

Egy új dologba még belekötnék. A maszkos alak, aki a sorozat legnagyobb csavarját adja, igazából csak annyi a kérdésem, ( nem, nem fogom elárulni, ki volt) hogy hogyan hozzák vissza a Föld kettőről, és honnan szerzik vissza a menő bőr ruciját. Csak ez a két kérdésem van, ami felett szintén elsiklott mindenki, főleg a készítők, és itt látszik a sorozat hibája. Átfogóan jó. Fontos értékeket közvetít, jók a mondanivalói, de ha a részleteket nézzük, rettentően elcsúsznak, ezért remélem a harmadik évadban már jobban figyelnek, ami viszont egy olyan történetet fog feldolgozni, (mármint a rész végi utolsó jelenetből ezt szűrtük le) ami nagyon fontos a DC rajongóknak, így nagyon remélem, hogy méltó megvalósítást kap. Ősszel folytatjuk!

Szerző

Cathy Turner

Korábbi szerkesztő

Korábbi cikkek

• Anime2018-12-03Boku no Hero Academia – All Might top 5 legmagasztosabb pillanata
• Cosplay2018-07-22Nyári Mondocon 2018 – Vasárnap
• Cosplayes Portré2018-06-01Cosplay Portré: Jung Anett – Padme
• Akciófilm2018-05-23Solo – Egy Star Wars Történet