A Game of Thrones alkotói visszatértek a túlzott darabolás, az önkényes írói döntések és a hatásvadászat jól ismert fogásaihoz. Persze így is akadt pár kiemelkedő jelenet, de közel sem annyi, mint amennyire lehetőség lenne ebben a történetben.
Hodor halála után Meera és Bran magukra lettek utalva, és míg a lány erőn felül teljesítve húzta Brant, addig a fiú fehér szemén át olyan dolgokat látott a világból, amit senki sem. Azonban a holtak nem pihentek, és hamarosan meg is találták őket, ám a Mások, a varázslatok és az élőholtak világában akad olyan erő, amely Bran segítségére rohan.
Sam Tully előre megírt levél szerint hazavitte Szegfűt és a kicsi Samet, úgy mutatva be, mint a saját fiát, illetve mint egy a Fal innenső oldaláról származó leányt. Sam édesanyja és húga szeretettel fogadták az új jövevényeket, ahogy Sam öccse is, aki az örökös, azonban az apja előhúzta gyűlölt és rossz természetét, és ezáltal ellenszenvét fia és a vadak ellen. Csak Szegfű merte felemelni a hangját, de ő sem sokáig, míg Sam újra egy elnyomott kisfiúvá görnyedt össze.
Királyvárban Cersei és a Királyi Testőrség kész bevetni a teljes hatalmát, hogy megakadályozzák a királyné megszégyenítését, azonban náluk hatalmasabb erők összefognak és a város irányítása új kezekbe kerül. De a Lannisterek nem arról híresek, hogy az első nehézség láttán megrettenjenek. A Nyár szigeteken pedig Arya dönt végleg a sorsáról, tettél az életét teszi kockára és a jövőjét. Eközben Daenerys megmutatja, hogy miért is hívják őt a Sárkányok Anyjának.
Megannyi történet, megannyi karakter, mégsem volt idő egyiket sem rendesen kiélvezni. Bár Bran szála kezd érdekessé válni, valahol számomra még mindig az érdektelenségbe vész a fiú sorsa, miközben ő volt az elindítója mindennek. Persze tudom én, hogy még csak gyerek és nem rossz akaratból tette, amit tett, de ha kb. egyszer az életben hallgatott volna a nála bölcsebbekre, nos, akkor most a világ nem akarna darabjaira hullani. Ugyanakkor az j útitársa megjelenése egy elég erőteljes írói önkény, akit mint a nyulat, úgy húztak elő a kalapból.
Sam családja érdekesnek bizonyult, de vártam volna ettől egy kisebb katarzist. Érthető, hogy az apja által folyton bántott fiú nem fog olyan erővel szembeszállni, mint ahogy én szeretném látni, de a történet olyan csavart vett, ami látszatra ugyan megoldás, de valójában semmi sem.
Arya története volt az, ami igazán betalált most. A legifjabb Stark lány komoly változásokon esett át, tragédiák sora érte őt, és miközben a színdarabot nézte, jutott el valamiféle felismerésre jókról, rosszakról és talán úgy mindenről. Döntése szerintem helyénvaló volt, nagy érdeklődéssel várom a sorsát, és merem remélni, hogy legalább az ő életébe sikerül belecsempészni egy kis pozitívumot a jellem fejlődés mellé – megérdemelne egy kis boldogságot.
A Game of Thrones eheti epizódja ismét nem lesz a kedvencem, de félreértés ne essék, még a gyengébb pillanatokkal és klasszisokkal veri a mostani kínálat nagy részét, ilyenkor pusztán a kihagyott lehetőségekért vagyok pipa.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!