Az Akuma no Riddle egy tipikus iskolapéldája azon animéknek, amit megnézel egyszer és érdekesnek találsz, aztán nekiesel másodszorra és akkor esik le, hogy magának a történetnek semmi értelme, és voltaképpen csak a karakterek miatt estél neki megint a sorozatnak. Hölgyek és hímek íme az ördög rejtvénye avagy nem az a legerősebb, aki kardot ragad, hanem aki azt a személyt irányítja.
Animénk cselekményének helyszínéül egy átlagos középiskola van választva, ahol nyitnak egy új osztályt. A „Fekete osztály” két dolog miatt is különleges, de ebből csak az egyik szemmel látható az átlag diákságnak: csak lányok járnak az osztályba, valamint egy kivételével mind orvgyilkosok – az egyetlen kivétel pedig maga a célpont. Úgy van, a ballagásnak (akárcsak a Danganronpában) egy feltétele van: meg kell ölni Haru Ichinoset. Igaz minden jelöltnek előre be kell jelentenie és csak egy esélye van a merényletre, de ha sikerrel jár, a felbérlő egyén teljesíti a sikeres „vizsgázó” kívánságát, akármilyen költséges vagy papírmunkával járó. Ez mind szép és jó lenne, ám akad egy nehezítő tényező, név szerint Tokaku Azuma, aki bár maga is orgyilkos, Haru oldalára áll, és eltökélt célja az, hogy megvédi a többiektől.
Hát, itt nem lehet köntörfalazni, ez az anime simán beillik a yuri kategóriába (de még abból is a lightos verzió), igaz csak egy pár van hivatalosan kimondva annak, de a néző szerintem még minimum kettőt be tud lőni – hiszen az egyik ilyen „félig hivatalos” pár maguk a főhősök. Tokaku és Haru persze egymás szöges ellentétei: az egyik mindig vidám is kissé naiv, a másik meg komoly és antiszociális, és ez már egy remek táptalaj a kölcsönös segítéshez, mind mentális mind fizikális védelem és megerősítés szempontjából.
Nem véletlenül mondtam a bevezetőben, hogy ez az anime nem a történetével, hanem a karaktereivel fogja meg a nézőt: minden merénylőnek nagyjából egyedi és érdekes múltja, motivációja és persze a taníttatásukból fakadó képességeik vannak. Múltbéli dolgok tekintetében a legérdekesebb talán Suto-nak van, aki a szó legszorosabb értelmében kortalan. Képességek terén főleg az alapokból építkezett az alkotó (méreg, bomba, szúró-vágó fegyverek), de azért itt is van egy üdítő kivétel Nio személyében, aki meg a hipnózis erejével képes felülkerekedni áldozatain – de még így is azt tudom mondani, hogy Haru rendelkezik a leghalálosabb képességgel.
A rövid időtartam ellenére jól sikerül kivitelezni az információ adagolást, a merényletek nagyrészt ötletesek és jól kivitelezettek, a fő gonosz meg kellően a háttérben mozgatja a szálakat és a célja érdekes módon nem az, hogy megtalálja a tökéletes gyilkost, hanem azt megtudni, hogy Haru képes lesz-e túlélni mindent és lediplomázni. Igen, ez elsőre – és a sorozat ismerete nélkül – furcsán hathat, de mire a végére ér az Akuma no Riddle, addigra minden értelmet fog nyerni.
Akit nem zavar a leheletnyi yuri (és a kötelező fanservice), valamint szereti a jó akciót, annak bátran tudom ajánlani ezt a nem kimondottan egyedi, de érdekes sorozatot.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
