A Truth: Red, White & Black, ami újradefiniálja Amerika Kapitány eredettörténetét, kétség kívül a legfelkavaróbb képregény, amit valaha is olvastam.
A 2003-as, Robert Morales által írt, és Kyle Baker rajzolta hétkötetes minisorozat érdekes alapkoncepcióra épül: mi van, ha nem Steve Rogers volt az első személy, aki magára öltötte a nemzetiszín maskarát? Ugyanis nem ő volt, ennek pedig egyszerű oka van a történet – és a történelem – szerint: a negyvenes évek erősen rasszista amerikai kormányának nem akaródzik rögtön egy fehér emberen kipróbálni a szérumot, ezért előbb alsóbbrendű négereken kísérleteznek. Hogy ehhez kísérleti patkányokat szerezzenek – mert ezek az emberek tényleg nem többek annál a kormány szemében –, egy egész, háromszáz fős, afro-amerikaikkal teli tábort pusztítanak el – azokat, akiken kísérletezni akarnak, jobb szó híján elrabolják, a többieket pedig helyben agyon lövik, a végére pedig a háromszázból mindössze csak egy ember éli túl, ám előtte még azt a pár katonát, akiken sikerült kísérlet, bevetik Európában.
A képregény több, különböző háttérrel rendelkező néger katonát is nyomon követ, több oldalról mutatva azt a hátrányos megkülönböztetést, amit a négereknek ebben a korban el kellett viselnie: a fiatal házas Isaiah Bradley-t feleségével nem engedik be a világkiállítás bizonyos részeire, hiába van „negró hét” és hiába fizetnének; a gazdag családból származó és néha dühkezelési problémákkal küzdő aktivista, Maurice Canfield azért harcol, hogy őt magát, mint embert is elismerjék, ne csak az apja pénzét; Lucas Evans őrmestert azért fokozták le, mert fel merte emelni a hangját a seregben zajló rasszizmus ellen. És a rasszizmus bemutatása itt nem véget: a történet valódi főgonosza, a fehér felső vezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy a néger nem ember, a néger alsóbb rendű, a néger élete nem számít – senkinek még csak a szeme sem rebben, amikor például az egyik tesztalany szó szerint felrobban a szérum befecskendezése után.
Ugyanis a képregényben folyamatosan ilyen jelenetek is feltűnnek, ami érdekes kontrasztot alkot az egyszerű, dinamikus vonalakkal rajzolt, szinte már karikatúra-szerű rajzstílussal. A figurák leginkább egy napilapban megjelenő, Garfield-kaliberű, hárompaneles vicces kis strip karaktereire emlékeztetnek, ami hatást csak erősít Steve Rogers ábrázolása – az általunk ismert kapitány az ötödik lapszám végén jelenik meg személyesen és folyamatosan széles terpeszben, a vállát előrehúzva, harcra készen van lerajzolva. Ezzel egy időben viszont ami feltűnik a lapokon, az egyáltalán nem humoros: emberek robbannak fel, agyvelő loccsan szét, az egyik legfelkavaróbb jelenet pedig, amikor Isaiah egy csapat meztelen, leborotvált fejű, gázkamrára ítélt nőt próbál megmenteni, ám végül őt is bezárják velük a kamrába, ahol a nők rátámadnak.
Tovább mélyíti a történetet, hogy egy amolyan metaképregénnyel van dolgunk: a negyedik lapszámban azt látjuk, hogy Isaiah a legelső, 1941-ben kiadott Amerika Kapitány képregényt olvassa, ami összezavarja, hiszen a az a történet szerint már egy éve kijött, ám olyan dolgok vannak benne, amiket ők akkor élnek át: ugyanaz a tudós, ugyanaz a szérum, és még az a Steve Rogers-fazon is benne van, akiért a fejesek annyira odavannak. Az őrmester válasza egyszerű: háború idején minden a kormány hatásköre, és ha kellett nekik egy Steve Rogers a sztorihoz, hát kerestek egyet. Emiatt a jelenet miatt kénytelenek vagyunk mindent kétségbe vonni: vajon mi a valóság, és mi a fikció?
Aki boldog befejezést vár – felesleges; aki katarzisra számít – ne tegye. Bár a főkolomposok valamilyen szinten megbűnhődnek, attól semmivel sem lesz jobb annak a háromszáz embernek, akit állatok módjára elpusztítottak, a történet végére pedig nem szabadulunk fel, hanem csak ülünk ott a füzet fölött, tehetetlenül és megdöbbenve, mint Steve Rogers, mint Amerika, hogy ilyen szörnyűség végbe mehetett. És sajnos minden bizonnyal ment is, ha nem is pont úgy, ahogy a képregény bemutatja.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
