A korábbi Fallen Earth névre keresztelt játék után nem gondoltam volna, hogy lesz még egy olyan poszt-apokaliptikus stílusú MMO, de a Requiem: Rise of the Reavernek sikerült elérni újra azt nálam, hogy reménykedek az ilyen típusú játékok túlélésében.
Stílusát, világképét és történetét összerakva a Requiem egy poszt-apokaliptikus horrorjáték, és ehhez hűen olyan világot tár elénk, ami közel élhetetlen a „Thanatos-incidens” óta. A túlélők a régi világ romjaiból próbálják élhetővé tenni a megmaradt területeket, de a durván mutálódott és elzüllött növény- és állatvilág ezt nem nagyon nézi jó szemmel. Ekkor jön képbe az általunk irányított hős, az ún. Temperion, aki finoman szólva is egy két lábon járó fegyver – akinek egyetlen létcélja az, hogy az „emberiség” nevében véresen rendbe vágja a világot és varrjon el minden múltbéli szálat.
Az emberiség szócskát nem azért tettem idézőjelbe, mert valami öncélú kiskirályt segítünk emberiség címszó alatt, hanem ebben a játékban nincsen kimondottan emberi faj: akik talán a leghasonlóbbak és még embernek lehet őket nevezni, azok a Turanok. Ellenben a behemót testtel megáldott Bartuk vagy a ”szárny nélküli tündér” alkattal rendelkező Xenoa fajról már nem nagyon lehetne ugyanezt elmondani, ahogy a „shadow people” Kruxenák képviselőiről sem. De nekem nagyon tetszetős ez a változás. Az már kicsit húzósabb téma – de valljuk be jogos –, hogy itt is faj specifikusak a kasztok. Mivel mindig mágia alapúval kezdek, így nem volt kérdés, hogy a Xenoa fajra és azon belül is a Battle Mage osztályra esett az első választásom. Így visszatekintve nehezen tudnám elképzelni azt, hogy egy Bartuk ugyanilyen stílusban mészárolja az ellenfelet, mint a törpetestű Xenoa, ahogyan azt sem tudom kinézni belőle, hogy ugyanúgy átkozza és mérgezi az ellenfelet, mint mondjuk egy Kruxena Soul Hunter.
Ha mindenki túltette magát a karakterválasztás/kasztválasztás gyönyörűségein, és mondjuk átugrotta az amúgy meglehetősen felejtős tutorialt, akkor a játék egyből belecsap a lecsóba: nincsen finomkodás menni kell mobokat ölni, és persze azt külön be lehet állítani, hogy mennyi vér folyjék, hogyan essenek le a végtagok és így tovább. Nem véletlenül kapott magas korhatárt a játék, hiszen van vér és erőszak, valamint a ruhák is eléggé mutogatósak – ami azért volt számomra vicces, mert itt most a férfi karakterek vannak egy szál cipőfűzőben, nem a lányok. Ők majd magasabb szinten fognak abba rohangálni.
amiért tudom, hogy nem mindenki fogja szeretni a Requiemet, az maga a stílusa: darkos, elvont és véres – magyarán, ami minden rendes horrorfant vonz –, és mindent mást is vegyít. Egyszerre vagyunk a távoli jövőben és látunk modernt technológiát, de a középkort (és néhol az ipari forradalom) elemei is visszaköszönnek. Személy szerint ennek én nagyon örülök, de sokan nem ezen a véleményen vannak. De szerintem a látszólagos káosz ellenére megvan az a törékeny összhang az elemek között, ami pont élvezhetővé teszi a játékot.
Engem megvett kilóra, remélem azért másoknak is elfogja nyeri a tetszését a Requiem: Rise of the Reaver, elvégre nem sok horror MMO van a piacon.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback