Évadzárónak nagyon oké!
Vigyázz Spoiler!
Miután Regina ismét eltemette a szerelmét, nem sok idő marad a gyászra, ugyanis Henry ellopja nagyapja elől az Olümposzi kristályt, hogy segítségével megszűntesse a mágiát, mely már annyi szenvedést okozott a családjának, ezért Violet társaságában New Yorkba megy, hogy ott keressen módszert. Azonban Rumple, Regina és Emma hamar a nyomába ered, de sajnos Rumple bukkan rájuk hamarabb, aki vissza is veszi a kristályt, hogy az erejét felhasználva, még több erőre tegyen szert. Henry és Violet viszont rálel a fekete Szent Grállra, mely talán képes kiirtani a mágiát, ha már az ellentéte képes volt azt létrehozni. Eközben hőseink Storybrooke-ban visszaküldik az ott ragadtakat Camelotba illetve az Elvarázsolt Erdőbe, ám mielőtt Zelena becsukhatná a kaput, beszippantja őket a kapu, és egy ismeretlen világba csöppenek, ahol hamarosan egy Mr. Hyde nevezetű férfi foglyai lesznek. Eközben Henry használja grállt, így nagyon gyorsan más alternatíva után kell nézniük, hogy a másik világban ragadt szeretteiket visszahozzák.
Meg kell, mondjam kétes érzéseim vannak. Egyrészt nagyon tetszett, mert volt benne új, és megvolt a megszokott hangulat. Másrészt ez a „megint ott ragadnak a másik világban” vonal már kicsit unalmas, de valahogy be kellett hozni az új gonoszt, aki viszont rettentő eredetire sikeredett. Ami viszont a leginkább megfogott, az Regina drámája. Átérezhető, mély és kidolgozott. Nem lógnak az érzelmei a levegőben, és ami még szebb, hogy ki is mondja őket, ráadásul Emmának, ami tovább erősíti a barátságukat. Ha már érzelmek, Emma végre annyi megpróbáltatás után ki tudta mondani a bűvös szót. Olyan könnyű és egyszerűnek tűnik, de sok embernek ez egy hatalmas megpróbáltatás, de végre összeszedte a bátorságát és megtette, aminek nagyon örültem. Remélem sokáig nem választja őket szét semmi.
A másik, aki remekel az Rumple. Már megint rá akar valamit szabadítani a világra, ám az meghiúsul, de valakit mégis sikerül magával hoznia, és mint mindig, már a tőle megszokott módon hozza csőstül a bajt magával és uszítja rá azokra, akiket meg kéne védenie. Nem is ő lenne…
A dupla részes finálénak mégiscsak Henry a főszereplője, aki elhatározza, hogy hogy megöli a mágiát, hogy végre normális életet éljenek. Ez azért meglepett, végtére mégiscsak ő a legtisztább szívű hívő, ráadásul az író, de megértem, hogy Regina szenvedését látva véget akar vetni az egésznek. De rá kell jönnie, hogy ők ebbe a mágiával, kalandokkal és sok veszéllyel, veszteséggel tarkított világba tartoznak, így végül a mágiába vetett hite hozza vissza a szeretteit. Ennek a kivitelezése viszont egy kissé furcsa, mivel a New Yorki polgárokat hívja segítségül. Normál esetben őrültnek néznék, de itt valahogy megfogja az embereket, talán az is varázslat volt. Mondjuk hiányoltam, hogy senki nem vette a telefonjával, hogy valami kiskölök magyaráz a varázslatról, de végül is bevált, Hook és a többiek visszatértek az elmondatlan töretnetek világából. Illetve nem csak ők, hanem minden ilyen történet szereplője, akiket nyilván a hatodik évadban ismerhetünk meg. Ízelítőnek itt van Mr. Hyde, aki egy rettentő erős gonosztevőnek néz ki, és csak úgy süt róla a gonoszság, szóval engem már így elsőre is meggyőzött, már csak az a kérdés, hogy Rumple – bocsánat a szóért – szarkeverésével fel tudja- e venni a versenyt. És ha már gonosz, Regina Gonosz Királynő énje is elszabadult, szóval nem annyira egyszerű elpusztítani ezt az énjét, mint ahogy ő azt hitte, és az az érzésem, fog még bajt okozni rendesen.
Összefoglalva elégedett vagyok az évadzáróval, nem vártam többet. Kalandos volt, voltak benne jó mondanivalók, megjáratták a szereplőket, tovább fűzték az érzelmi vonalakat, megerősítették a varázslat jelentőségét, és előkészítették a következő évadot, ahol annyi karakter lesz, hogy ember legyen a talpán, aki majd követni tudja őket. Remélem a két író számol mindennel és fejben tudják majd tartani, mi is történt eddig. Ősszel folytatjuk!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
