Mindig mikor azt hiszem nincs lejjebb, rádöbbenek tévedésemre. A Fear the Walking Dead alkotói úgy döntöttek nyári szünetre mennek, és ezért cserébe „magajándékozták” a nézőket egy érthetetlen katyvasszal, ami minden tekintetben egy álművészi logikátlanság.
Strand bár megígérte Celiának és szerelmének, Thomasnak, mégsem lett öngyilkos és nem csatlakozott haldokló kedvesével az élőholtak táborához, ehelyett fejbe lőtte, így biztosítva, hogy ne térhessen vissza. Celia, aki mind a halált mind az egész emberiség megsemmisülését teljesen másképpen látja, mint a többiek (meg totál ellentétesen, ahogy a józanész megkívánja).
Celia dühében elküldi Strandet és a többieket, hogy egy napon belül tűnjenek el a birtokról. Madison pedig hajlik az összecsomagolásra és az útra, viszont sem Nick, sem Alicia nem akarják elhagyni a biztosnak tűnő menedéket. Ráadásul Nick elszökött, és Travis az éjszaka közepén utána rohant, így még őket is be kellene várni, hogy indulhassanak. de míg Daniel egyre inkább szétcsúszik, és Madison egy hisztérikává válik, Nick az egyetlen, aki hajlandó is tenni valamit a többiekért.
Az eheti epizód már olyan szinten unalmassá vált, hogy szó szerint lesokkolt, ráadásul megint bedobták a készítők a kézi kamerás megoldásokat, és a művészi jelleget szántszándékkal belepasszírozó snitteket, ami csupán arra volt jó, hogy végérvényesen letegyek a sorozat hetenkénti megtekintéséről. Még jó, hogy most egy hosszabb nyári szünet következik, így nekem és minden nézőnek lesz ideje kipihenni a fáradalmakat, és persze reménykedhet, hogy a készítők talán meghalhatják azt a panaszáradatot, ami a második évad kezdete óta csak gyűrűzik a sorozat körül.
Korábban Nick volt az, akit a csoport eszének tartottam ám Celia hatására kezd átfordulni egy emós gombolyaggá, aki úgy képzeli, megérti a holtakat, és eggyé válik velük, ezért ne bántják. Alicia ezúttal ne kapott sok szerepet, de talán jobb is így, mert így ő maradt ki egyedül az utálatból. Chris szociopata vonásait ugyan próbálták már korábban felvezetni az alkotók, de látszik, hogy maximum krimisorozatokban néztek utána, így ennek megfelelően teljesen megalapozatlan a srác ilyen jellegű személyiségváltozása. Travis hajthatatlan tagadása minden bizonyítékkal és észérvvel szemben már túl megy minden határon, ahogy Madison ostoba ítélkezése is – kivéve az utolsó tette, az reménykedésre ad okot.
Daniel Salazar szála nem volt kellően alátámasztva, és még logikusnak sem mondanám. A fázisok, amiken végig kéne mennie nem történtek meg, így ez a nagymértékű belelátás a lelkébe inkább csak zavaró, semmitmondó és teljesen érdektelen. Szintén erőteljes író önkény és ötlettelenség az okozója az eseményeknek, és ezzel érték el a „nagy cliffhanger” érzését, csak hogy ebben nem volt semmi nagy.
A mostani epizód végérvényesen elvette a kedvemet a sorozattól, a szünet ezen valamelyest enyhíteni fog, de az biztos, hogy valami csoda nélkül én nem írók hetente többet a Fear the Walking Deadről, max az évadkritikák fognak tőlem érkezni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!