Lényegesen javult a héten a Trónok harca minősége, végre nem minden áron mindenkivel akartak foglalkozni, hanem csak pár szereplőre redukálták le az eseményeket, és a helyszínek közötti váltás is nagyrészt az adott témában maradt. Bár még így is örültem volna, ha megmaradunk némelyeknél, de látom a javulást a korábbi epizódokhoz és évadokhoz képest, reményeim szerint ez a tendencia pedig maradni fog.
Sansa és Jon Deres visszafoglalásáról szőnek terveket, azonban Sansának akad egy „segítője” is. Észak fővárosának visszafoglalása pedig nem csak azért bölcs döntés, mert a Boltonok az uralmuk alá hajtották, vagy mert testvérük ott raboskodik, hanem stratégiai jelentősége is van a Másokkal és a halottak seregével szemben. Sansa ugyan lavírozik még mindig a féltestvére iránti érzelmeivel, de lassacskán ráébred gyermekkori hibáira, és a maga módján ezt igyekszik Jon tudtára adni.
A Nyár-szigeteken zajlik az élet, most hogy Danyt megtalálták, és ő lett a dothrakiakak vezetője, úgy lehetőségek nyíltak meg a Sárkányok Anyja számára, azonban a veszteség, ami érte Mormon őszinte színvallása után talán fájóbb számára miden sebnél. És míg ő Mereenbe tart, addig Tyrion és a vezetőség azon dolgozik, hogy a fennálló törékeny békét megtartsák, és a Láncok Leverőjét még nagyobb dicsfény érhesse.
Bran számára felgyorsulnak az események, türelmetlensége pedig olyan katasztrófához vezet, amit nem láthatott előre. A félelem és a rettegés lesz úrrá a barlangon, és az ezeréves öreg olyan dolgokat tanít meg neki, ami sokkal nagyobb erőt helyez a kezébe, mint a puszta szemlélés, és amivel sorsokat írhat át.
Az eheti részben talán Dany jelenetsora volt a leginkább megindító – annak ellenére mondom ezt, hogy elvesztünk pár embert az epizód végén –, ahogy ő is fogalmazott, kétszer küldte el Jorah-t, és a férfi kétszer jött vissza hozzá és érte, és bár ő nem szeremmel szereti a férfit, mindig is különleges helye lesz a szívében. Dany parancsa talán az egyik legnehezebb döntése is volt egyben, hiszen talán sosem tudja meg, mi lesz a végkimenetel, és a bizonytalansággal biztosan nagyobb fájdalmat fog önmagának okozni.
Sansa valóban beszállt a hatalmasok játékába, és biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban fogja csinálni, mint bátyja. Hasonlatossága anyjához előnyhöz juttatja, és bár naivaként kezdte a Királyvári létet, megerősödött, sokat tanult, és még többet szenvedett. Deres elleni csatájuk számomra megnyugvást hoz, és remélem, ezúttal valóra válik a Vörös Asszony jóslata, és valóban a falakon belül fog sétálgatni békében.
Brienne reakciója az őt imádó Vadra külön említést érdemel, mert egyrészt ad végre valami mosolyogni valót, másrészt komoly kérdéseket is felvet. Brienne sosem volt az az idealizált női alkat, hiszen magas, erős vállú és széles csípőjű, így jogos hát, hogy önmagát inkább lovagként látta, sem mint hercegnőként. Valószínűleg a fiú sem ostromolták őt túlságosan gyermekkorában, így a mostani figyelemmel nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor a Vadaknál ő a tökéletes nő, hiszen okos, erős, harcedzett és nem mellesleg gyönyörű vonásai vannak (aki látta már Gwendoline Christie-t a vörös szőnyegen, tudja hogy amúgy egy elképesztően szép nőről beszélünk, akinek lehengerlő mosolya és nevetése van). Remélem, ezt a szálat hamarosan jobban kifejtik, mert egy kis boldogság nem csak az ő, hanem a sorozat életébe is elkelne.
Bran tette, vagyis elhamarkodott döntése valamelyest érthető, hiszen nem sok dolgot árultak el neki sem (meg persze a nézőknek sem), és a tudásszomja sokkal nagyobb, mint azt a Holló hitte volna, ám pont ez hozza el számukra a véget. Azonban ezúttal is több kérdés vetül fel, mint válasz: Bran a jelenben befolyásolt, mégis, mivel a múlt emlékképében volt, így arra is komoly hatással volt, és kvázi megváltoztatta a múltat, ez pedig óriási hatalom a kezében – és merem remélni, hogy nem egy írói bakiról beszélünk. De vajon ezzel az erővel tud-e majd élni, és vajon mit fog vele elérni, hiszen annak amit tenni fog, már be is kellett következnie (igen, ezen a pontján a sorozatnak a sci-fisek előnyben vannak).
Az utolsó jelenetsor igazán durvára sikeredett, igazi rémálmok okozójává is tud válni (és igen, ez most tapasztalat), de én azért jobban szeretem az olyan okos és párbeszédes dolgokat, mint most Tyrion és Varys közös jelenete.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!