Budapest. Aréna. Hans Zimmer és a csodálatos dallamai… valóra vált álom.

Joggal állíthatom, hogy Hans Zimmer korunk egyik, ha nem a legnagyobb zenei zsenije. Olyan filmek zenéjének megírója, mint a Gladiátor, Csillagok között, A Karib- tenger kalózai, Az oroszlánykirály, az Eredet, vagy az Egyiptom hercege, illetve A sötét lovag trilógia satöbbi. Ez az ember már akkor zenei Oscar díjat kapott, mikor én csak még gondolatba se voltam. Dallamai meghatározták a gyermekkoromat, a tinédzser éveimet, és a mai napig hozzá kötöm a legkedvesebb filmjeim felcsendülő hangjait. Munkássága oly mértékben egészíti ki a filmeket, melyekhez a nevét adja, ami nélkül nem tudnánk elképzelni ezeket az alkotásokat, nem lennének ugyan azok. Nem tudom, honnan kapja az ihletet, Isteni sugallat, vagy csak egyszerűen zseni, de nincs olyan szó, ami kifejezné mennyire tisztelem, hálás vagyok, és csodálom őt.

Az ő nevével fémjelzett élőzenés koncert pedig megérte a jegyárat. Monumentális és azok a darabok csendültek fel, amik kihagyhatatlanok, amikért mindenki rajong (többé-kevésbé). Csodás volt a hangszerelés, egy két tétel ki lett egészítve, mint például A Karib –tenger kalózai tétel közepén az elektronikus gitár rész, olyan mintha a szívemet szorongatná valaki. Sztárvendége a tavaly, a HAVASI koncerten fellépő Lebo M., akit csak úgy hívott, Az oroszlánkirály hangja, és ezzel mindent elmondott. Amikor a semmiből felcsendült a kezdő felkiáltás, valahogy úgy éreztem tizenkétezer ember egyszerre rándult össze, homályosodott el a szeme a könnyektől és törtek fel ennek a leírhatatlanul csodás rajzfilmnek a főbb jelenetei. Visszarepített a gyerekkoromba, aztán végigkalauzolt a legkedvesebb filmjeimen. Nem tudom ki állította össze a tétel listát, de, aki az oroszlánkirály után rakta a Karib tenger kalózait, az meg akart ölni…

A számok között angolul társalgott a közönséggel, mesélt, a turnéról, a soron következő, vagy az épp lejátszott film dallamainak munkájáról. Az egyik meglepetés, hogy az egyik zenésztársának a menyasszonya magyar volt, aki eljátszhatott egy kisebb hegedűszólót bónuszként. A legmeghatóbb viszont talán az a monológ volt, amikor a Sötét lovag tétel közben megemlékezett a filmekhez köthető tragédiákról. Mondanom sem kell, hogy Heath Ledger neve hallatán tapsvihar támadt, az Aurorai mészárlás megemlítésekor, pedig mindenki lélegzete megállt egy pillanatra. De elmondta, hogy felállt ezekből a tragédiákból s újult erővel dolgozik, hogy egyre jobbat, újat és továbbra is emlékezetes dallamokat tudjon komponálni a nézőknek, nekünk, akik szeretjük őt és a műveit.

Mára talán feldolgoztam azt az elképesztő élményt, amit nyújtott, de azért volt egy-két momentum, ami böki a csőröm, de ez egyszerűen nem írható Hans számlájára, illetve a közönség, az, ami újra és újra meg tud döbbenteni. Ami leginkább szemet szúrt nekem, mivel már sokszor jártam Havasi Balázs koncertjein, hogy az ő mozdulatait végig vette a kamera és kivetítette a nézőknek, itt valahogy ez elmaradt, ez még elfelejthető, azonban a hátteret én nem tudom hova tenni. Miért nem lehetett az aktuális filmből kirakni részletet, vagy képet, vagy ahhoz köthető grafikát? Az egyetlen számnál működött a háttér és az a Batman tétel volt. A többi hátteret mintha a Windows 95-ből szedték volna. A fények játéka és a hangosítás viszont bámulatos volt. A fények mindig ritmusra váltakoztak és a színeket is megpróbálták úgy beállítani, hogy az adott filmhez, vagy annak hangulatához passzoljon.

Az utolsó, ami igazából a nézőkre vonatkozik, és őket kritizálom, meg igazából az emberek hülyeségét. Az első, hogy miért nem lehet időben megérkezni? Értemén, késnek a vonatok, buszok akármik. Mondjuk, nehezen tudom elképzelni, hogy verőfényes napsütésben mi késik, de rendben. Na de fél órás késés? Aztán a folyamatos járkálás, mennek WC-re jó. De nagyon zavaró tud lenni, hogy valaki folyton átkúszik a képen. A legirritálóbb viszont az volt, hogy a mellettem ülő hölgy konkrétan nem tudott elszakadni a telefonjától. Mert valaki egyszer megnézi hány óra, az oké. De hogy folyamatosan azt kell nyomkodni, egy ilyen kaliberű rendezvényen az felháborító. Az meg már csak hab a tortán, hogy az idiótája a kis nyomorult mobilos kamerájával akarta felvenni a Karib tételt, ezzel majdnem kiégetve a retinám. Rá is szóltam, hogy nagyon gyorsan tegye el, mert a legjobban várt számomat nem fogja elszúrni. Egy szó, mint száz, az emberek ostobák. És erre a bizonyíték, hogy amikor Hans elsőnek lement a színpadról azt hitték vége, pedig sötét maradt, de a birkák elkezdtek kivonulni. Ráadásról még nem hallottak? Ennyire nem élvezték, hogy majdhogynem menekültek? Nem tudom elhinni. Én, ha tehettem volna ott maradtam volna. Ültem volna az üres arénában és magamba szívtam volna a helyet, olyan jó lenne csak egyszer ott feldolgozni az élményt. Ezek meg már menekültek kifelé, és a Time című tételt, már az ajtóból állva hallgatták végig. Csak ismételni tudom magam, hogy az emberek elég nagy hányada nem tud normálisan viselkedni, nem tud megmaradni a tomporán, és nem alkalmas ilyen rendezvények megtekintésére, mert nincs tekintettel a mellette ülőre, mondjuk ez bármilyen másik szituációra is igaz lehet.

De, hogy ne negatívan zárjam kis beszámolómat, aki eddig nem ismerte Hans Zimmer világhírű munkásságát, az azonnal pótolja be, mert kihagyhatatlan és alap műveltség, én úgy gondolom. Amit ez az ember letesz minden filmnél az asztalra, az valami elképesztő. Én már csak a Batman VS Superman Beautiful Lie című tételét hiányoltam, de hát az majd a következőben, mert ah lesz Hans Zimmer Live part 2, akkor arra is befizetek!

Szerző

Cathy Turner

Korábbi szerkesztő

Korábbi cikkek

• Anime2018-12-03Boku no Hero Academia – All Might top 5 legmagasztosabb pillanata
• Cosplay2018-07-22Nyári Mondocon 2018 – Vasárnap
• Cosplayes Portré2018-06-01Cosplay Portré: Jung Anett – Padme
• Akciófilm2018-05-23Solo – Egy Star Wars Történet