Hát így múlik el a világ dicsősége…
Éjjel egy ismeretlen férfi furikázik a városban, majd megáll egy elhagyatott részen, leönti benzinnel ez autót, kinyitja a csomagtartót, az ott fekvő, megkötözött embert is lelocsolja, visszazárja a csomagtartót, majd meggyújtja a kocsit. Másnap reggel Rick, Kate, és Vikram a parkban várakozik, mivel eljött az az időpont, amikor Caleb Brown szerint LokSatnak be kell jelentkeznie, amire sor is kerül. És bár a „főgonosz” hollétét nem sikerül bemérni, Beckették megtudják, mi lenne Caleb következp feladata, így úgy döntenek, írnak az ügyvédnek, hogy jelenjen meg a helyszínen, hogy lefotózhassák azt, akivel találkoznia kéne. Rick, Kate, Vikram és Hayley be is rendezkedik a helyszínen, ám hamar kiderül, hogy hőseinket csapdába csalták: Caleb Brown helyett – akit amúgy az előző este megégettek abban a kocsiban – egy kommandós csapat érkezik a helyszínre, akik rögtön tüzet nyitnak.
Nincs mit ezen kertelni: ez volt Castle utolsó része, nincs tovább – ami önmagában nem is szomorítana el annyira, hiszen én már tavaly azt mondtam, hogy készen állok elengedni őket. Nem, ami elszomorít, az az, hogy hogyan kellett, hogy véget érjen a sorozat: elsietve, keserű rajongókkal, botrányok közepette. És ennek fényében sajnos az epizód is pont olyan volt, mint amire ezek alapján számítani lehetett.
Minél jobban belegondolok abba, hogy mit is láttam ebben a negyvenkét percben, annál több lyukat találok sztorin. Mert például – most spoiler következik –, mint az kiderül a végén, Caleb Brown mégiscsak él. Akkor viszont kié volt az a hulla a kocsiban? És az a személy miért hagyott segítő üzenetet Beckettéknek? Jó, ez utóbbit még talán meg tudnám magyarázni azzal, hogy LokSat – akit amúgy valóban ismertünk korábbról, bár én először nem is emlékeztem rá – direkt akarta tévútra vezetni Rickéket, de akkor meg egy olyan helyzethez jutunk, ahol LokSat gyakorlatilag csapdából csapdába csalja őket, miközben úgy nagyjából féltucatnyi lehetősége lenne, hogy végezzen velük. És valójában csak egyetlen célja lehet arra, hogy húzza az egészet: hogy megtudja, ki tud még a létezéséről.
De most inkább hagyjuk ezt az egész kicsavarodott logikát, nem éri meg ezen filózni. Ami magát a történetvezetést illeti, az epizód eleje darabos, szinte ugrándozunk a jelenetek közt, bár ez legalább javul, ahogy haladunk előre a sztoriban. A vége felé a narratíva hol ellaposodik, hol pedig túlzásba viszi a drámaiságot, persze évadzáróként/sorozatzáróként (mikor forgatták, még nem lehetett tudni, hogy a kettő közül melyik lesz) másra nem is lehetett számítani. Ettől függetlenül azért örültem volna neki, ha a sorozat valami könnyedebb, vidámabb üggyel búcsúzhat – persze ehhez az kellett volna, hogy a készítők előre tudják, mennyi idejük van végleg lezárni a sztorit.
Ami pedig magát a lezárást illeti… Hát… Ugye amikor a múlt héten kiderült, hogy kaszát kapott a széria, a showrunnerek bejelentették, hogy két befejezést forgattak le az epizódhoz, egy happy endet, meg egy cliffhangert, és így az előbbi fogják ez epizód végére vágni. De tudjátok, hogy ez mit jelent? Azt, hogy így is ott van a „cliffhanger” – Castle-éket lelövik a saját lakásukban, az utolsó shot pedig ahogy vérben fürödve fekszenek a padlón és fogják egymás kezét –, amit aztán egy kis átjátszás követ az üres lakásról némi nosztalgiázós voiceoverrel (minden írónak kell egy múzsa), majd megjelenik egy „Hét évvel később” felirat, és látjuk a boldog Kate-et és Ricket három gyerkőccel. The End.
És ez most hogy? Mi történt a két jelenet közt? Vagy most meghaltak, és a boldogság csak egy illúzió? És mi lett a többiekkel, Ryannel, Espóval, Lanie-vel, Alexisszel? Szóval bár az utolsó két perc megpróbálja kielégíteni a rajongók igényeit, és megadja a „happy endet”, valójában elsietett és átgondolatlan, és több kérdést vet fel, mintsem választ adna. Most őszintén, miután tudták, hogy úgysem jönnek vissza, hagyni kellett volna az utolsó lövöldözős jelenetet, és berakni helyette valami jelentőségteljes beszélgetést, amit aztán követhetett volna a „Hét évvel később”–jelenet, csak mondjuk nem némán, kicsit több infóval.
De hát nem ez történt, úgyhogy a könnyes szemű rajongók most ihatják a vaníliás lattéjukat, hogy kiöblítsék a keserű utóízt a szájukból. Mondom, nem azt sajnálom igazán, hogy véget ért ez a nagyszerű sorozat, hanem azt, hogy így kellett véget érnie, elsietve, botrányok közepette. Viszont ettől függetlenül, Andrew, Terri, Nathan, Stana, Molly, Susan, Seamus, Jon, Tamala, és mindenki más, aki részt vett a Castle elkészítésében, köszönöm ezt a csodás nyolc évadot!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
