Nem tudom eldönteni, hogy mennyire sajnáljam a Koutetsujou no Kabanerit (vagy angolosan a Kabaneri of the Iron Fortress), amiért lépten-nyomon (bár nem teljesen alaptalanul) az Attack on Titannal hasonlítják össze. Bár még csak most indult a széria, már most észre lehet benne venni érdekes és értékes dolgokat, amikről később majd részenként is kifogok térni, de egyenlőre jöjjön egy nagy összefoglaló a sorozat első öt epizódjáról.
A történet egy alternatív japánban (itt az ország a Hinomoto nevet viseli) az emberiség szembekerült egy olyan dologgal, ami ellen nem képes felvenni a harcot. A Kabane nevezetű, zombiszerű lények, erősek, szívósak, és piszkosul virulensek. Nagyon gyors iramban foglalják, irtják ki és változtatják át az útjukba kerülő Állomások lakóinak nagy részét – a maradék túlélő pedig megerősített, speciális meghajtású vonatokkal kénytelen máshova menekülni, az úton is folyton rettegésben. Cselekményünk első komolyabb állomása az eddig még békés Aragane Állomás, ahol főhősünk is Ikoma is él. A fiú egy másik helyről menekült ide, és eltökélt szándéka, hogy kifejleszti azt a lövedéket, ami képes átütni – ezzel együttesen elpusztítani – a Kabanék erősen védett szívét. De beüt a baj: egy megszállott vonat miatt áttörik a védőfal, beözönlenek a Kabanék, és a kevés megmaradt embernek egyedüli védelmet csak a Koutetsujou nevű vonat, és egy Mumei nevű lány jelent. Mumei persze nem átlagos tini, hanem egy Kabaneri – aki ugyan megfertőződött, de valami ok folytán képes megőrizni emberségét –, és ugye azt a poént se kell senkinek lelőnöm, hogy Ikomából is egy ilyen Kabaneri lesz.
Tőlem annyira nem megszokottan a bevezető eléggé hosszúra sikeredett, de kellett is az, hogy az kifejtésre kerüljön, hogy legalább a gerincét megkapjuk a történetnek, aminek a legnagyobb része már rögtön az első részben lezajlik: a helyzet felvázolása, a támadás és végül a főhős átalakulása. Itt persze egyből húzhattam volna a fel a szemöldököm, hogy na már megint kapni fogok egy kis nyivákoló idegbajost, aki egyik pillanatról lesz közellenségből megváltó – de nem. Azzal a személlyel ellentétben – akit most nem nevezek nevén – Ikomá-ban eleve több a potenciál. Persze ő is forrófejű és ég a vágytól, hogy ólmot pumpáljon a Kabanékba, de ezt nem úgy akarja véghez vinni, hogy egy harci kiáltással közéjük veti magát, hanem biztos távolból szedi le őket. Ezt sokan gyávaságnak hívják, én úgy, hogy túlélési ösztön. Persze mivel ő is Kabanerivé változik, így kénytelen közelharcosként dulakodni a lényekkel, vagy pajzsként védeni Mumei-t. Másik jó pont a protagonist mellett, hogy – kimondom – okos és áldozatkész. Eleve egy szakember (még ha fiatal is) és az ökle helyett előbb az agyát használja, másodszor pedig, képes lenne akár végezni magával, hogy másoknak ne essen baja miatta, de Mumei pár rúgással finoman észhez téríti a fiút.
És emiatt is már képes volt megfogni a sorozat: a kompetens szereplőkkel. Eleve már maga a vonat nem lenne képes elindulni egy vezető nélkül (akinek a gáz/fék dolgok mellett jóval több dolga is van), kellenek rá olyan szakemberek és mesteremberek akik, ha kell menet közben szerelik meg a sérült részt, és persze a folyton éber testőrök – akiket itt most bushinak hívnak – sem maradhatnak le a hosszú útról. Aki eleinte egy pici kilógott nekem, az Ayame volt, a jelenlegi vezető, aki bár jót akar, de kezdetben még tapasztalatlan , és ezt a szemébe is kapja ezt, nem egyszer. Az öt rész alatt azonban ő is képes megerősödni, és egy határozott fellépésű vezető bontakozik ki a szemünk előtt.
Az emberi szereplőkkel tehát nincsen komolyabb bajom – Mumei forrófejűsége néha kissé betud tenni ennek az idillnek –, de persze a rosszarcúak is nagyon tetszetősek: bár kétségtelenül van némi párhuzam a Kabanék és a titánok között, míg azok óriási lények, akiknek „homályos a kialakulási eredetük”, addig itt a Kabanék egyfajta zombik, akik fertőzéssel alakulnak ki „egy harapás és véged”-alapon , de persze a pontos kialakulási okuk itt sem tisztázott. A legtöbb ember a sorozatban átokként hivatkozik erre az állapotra, ám Ikoma és barátja Takumi, sokkal inkább valami vírust sejt a háttérben ami sokkal logikusabb mint az átok, tekintve hogy azok általában azonnal hatnak, itt azonban hol lassabb hol gyorsabb a lefolyási idő – de halálbiztos a végkimenetel. De hogy mi is a Kabanék valódi eredete, azt még takarja egy ideig a balladai homály, ahogyan arra a kérdésre se kaptunk még választ, hogy pontosan mennyi kabaneri van vagy, hogy a sógunátus mit kezd a lerombolt terültekkel stb.
Őszintén szólva én nagyon megvagyok elégedve ezzel a sorozattal: egyrészt mert önmagában – ha nem hasonlítjuk más sorozatokhoz – is megállja a helyét, de persze örültem annak s, hogy bizonyos dolgokban, kijelentésben viszont láttam pár kedvenc animém vonásait az egyértelmű SNK-szerű vonal mellett (Claymore, Black Bullett, Blue Gender).
Már nagyon várom a következő részt, és remélem, hogy ez a kis bemutató másoknak is meghozza a kedvét ehhez a sorozathoz.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback