A Flash titka, lépj két lépést hátra, és egyszerűen csak élvezd!
Miután Barry elveszíti a képességét, hogy ne uralkodjon el a városban a káosz, Cisco egy hologram segítségével pótolja Flasht, azonban ez nem működik hosszútávon. Eközben Wells megpróbálja meggyőzni Barry-t, hogy az egyetlen megoldás Zoom legyőzésére, ha visszakapja az erejét, és ez persze közel sem veszélytelen. Barry először ezt nem akarja, aztán Zoom csak rákényszeríti, hogy megtegyék, ám ez rosszul sül el, ugyanis nagyon úgy tűnik a rész végén, hogy Barry meghalt. A következő részben persze kiderül, hogy nem, miután Cisco egy látomásában látja Barryt, aki voltaképp egyesült a Speedforce-al, vagyis belekerült, ahol találkozik számára fontos emberekkel, végül az édesanyjával, aki meggyőzi, hogy fogadja el, az ő halálát és lépjen tovább. Ne azt nézze, amit elveszített, azt nézze, amije van.
Bumm, na pontosan így kell ezt! Szenzációs üzenet, elfogadható kivitelezés. Persze még mindig jelentkezem kukacoskodásra. Például, a Zoom még mindig kéken villámlik baki, továbbra is megvan, Barryt már megint a rábeszélések és a lelki tréning indítja be agyi szinten, de most valahogy lenyeltem a sorozatnak, mert olyan üzenetet kaptam, amire szükségem volt. Az elengedés problémája, amivel régen küzdők és most itt is ki lett mondva a lényeg, és megható volt, és megragadó, nagyon tetszett.
Emellett a húszadik részben ott van Cisco és bátyja, Dante közti viszony, amit szintén megkönnyeztem, mert ők ketten bemutatták, hogy a testvérek mindig szeretik egymást, legyenek akármilyen viszonyban is. Persze ehhez kellett egy sor tragédia, de ez ennél a sorozatnál szinte kötelező.
Ami nagyon megfogott még, hogy a Speedforce mondhatni olyan szintekre emelkedett, mint a Star Wars féle Erő. Úgy kezelték ezt az egészet, úgy beszéltek róla, mintha valami felettük álló dolog lenne, és végül Barry így is fogadta el, és tudom, hogy ez egy voltaképp tudományos fantasztikus sorozatba nehezen fér bele, de nekem nagyon bejött. Kell a tudomány mellé, a megfoghatatlanba vetett hit, és ezt remekül közvetítették.
Dicséretet érdemel Barry visszatért apja Henry, akit eleinte csak töltelék karakternek gondoltam, de be kell látnom, hogy hasznos és fontos szereplő. Nyilván egy újabb felület, hogy valaki rábeszélje Barryt, hogy legyen erős, de ettől függetlenül, nem idegesítő, jó dolgokat mondd, a színészi játék pedig kifogástalan, csak úgy, mint kedvenc doktorunknál. Tom Kavanagh összetört tekintete, mikor rádöbben, hogy lehet, megölte Barryt, megfizethetetlen.
És akkor itt térek rá a szokásos kötözködésre, mert szinte ordított az összes szereplőről, hogy tudják előre, hogy Barry vissza fog térni. Természetes viselkedés, ha valaki a szemed láttára öli meg a fiadat, szerelmedet, fogadott fiad: Azonnal meg akarod ölni kérdés nélkül, vagy legalábbis belehegeszteni a betonba. Ezzel szemben, Iris elkezdett Joe vállán sírni, Henry meg leült az egyik lépcsőfokra maga elé bámulni… Tudom, hogy a sokk, mindenre képes, de valami extrémebb reakciót vártam volna tőlük.
A másik, hogy amikor Barrynek megpróbálták visszaadni az erejét Wallyt és Jesse-t elérte a robbanás hulláma. Jesse kómába is esett de Wally, mint akinek semmi baja, szinte felpattant. Később Barry megfogta Jesse kezét, és mint akit újraindítottak azonnal felkelt. Én meg csak pislogtam, hogy akkor most kiből is lesz Kid Flash?
Mindent összevetve, a két rész szórakoztató volt, mert volt benne poén, főleg Cisco közvetítésével, szép és megható pillanatok, néha bosszankodtam, húztam a számat, de határozottan nem estem a falnak. És egyre csak közeledik a finálé, ahol a TeamZoom minden kedves egybegyűltje megjelenik, mondjuk, hogy Barry hatalmas túlerővel néz szembe az is biztos, ha csak meg nem hívnak minden egyéb ismert methaumánt, aki Barry oldalán áll.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
