Hála és köszönet Ixinek, amiért bemutatott nekem egy újabb délutáni kis elfoglaltságot játékok terén – ez a Blade&Soul. Az élmény magával ragadott és a földhöz kent, mint a Gubong Boss a karakteremet az ellene való harc során. De nem fecsérlem a billentyűütést, lássuk a skorpiót, a békát és a medvét.
Mint minden rendes MMORPG, ennek is jól elgondolt és kidolgozott világ, illetve történetrendszere van. Az általunk irányított karakter négy faj és nyolc kaszt kombinációjából kerül ki – itt fontos megjegyeznem, nem minden faj használhat minden kasztot –, mint a Hongmoon iskola legifjabb növendéke, Cricket becenév alatt. Azonban beüt a baj, pár rosszarcú mindenkivel végez, és mi is éppen hogy csak megmenekülünk, hogy aztán bosszútól fűtve vágtassunk át az elénk tárt világon, és közbe megakadályozzuk, hogy a gondokat okozó Dark Chi átszivárgása a mi világunkba megszűnjön.
Sosem voltam bizalmatlan az ázsiai MMO-al szemben (Lásd Aion), és külön örültem, hogy bár ez is egy fantasy játék, nem vegyítették töketlenül a különféle kultúrák kinézetét és dolgait, hanem megmaradtak a hagyományos keleties látványvilágban, amihez persze kötelezően hozzájárult az olyan fétisdolgok, mint a nagy kebelméret- semminél éppen hogy többet takaró felső, vagy eleve szeduktív ruha. De ez a nagy egészhez a kötelező szépítésnél többet nem feltétlenül ad.
Bár már régóta játszok MMORPG-el, a Blade&Soulban tapasztalt dolgok megleptek kezdve az olyan craftrendszerrel, ahol voltaképpen nem is te craftolsz, a ténylegesen hasznosnak minősülő napi questeknek át, az egyedinek nevezhető kasztokon és jófajta skillekkel bezárólag. Ixi-hez hasonlóan mágia alapú harcossal kezdtem, csak Force Master helyett Warlockkal és csak úgy esik le az állam harc közben a mai napig, mert bár elsőre nem sok skillt kap a kedves delikvens játékos, de minél nagyobb a szintje, annál több a „chain-skill”, amik egyfajta „cseresznyével a tetején” tuningolják fel a hozzájuk kapcsolódó képességet. A jelenleg kisebb közelharci Blade Masteremmel még egy kissé szenvedős a harcmenet, de hosszútávon azzal a kaszttal is nagyot lehet alakítani.
Ami miatt még számomra különleges – bár ez részben szidásnak is fog minősülni – az a játék érzelmi töltete. Komolyan mondom, én olyan MMO-t még nem tapasztaltam, ami majdnem megríkatott, de a Blade&Soul egy bizonyos esemény miatt majdnem elérte, hogy a zsepiért nyúljak. A másik nagy érzelmi fókusza a játéknak, voltaképpen a dühben rejlik, hiszen a történet menete szerint az elsődleges dolog (és bajforrás) az, hogy bosszút akarunk állni társaink és mesterünk haláláért Jinsoyunon és bandáján. Ez nem is egy rossz dolog, de story köré még olyan árulással, kapzsisággal és bizalmatlankodással átszőtt kapcsolatrendszereket kapunk a képünkbe, hogy azt a Szulejmán megirigyelné.
Ez a dolog fertőző, én mondom nektek. Ha egyszer belépsz és igazán belelendülsz, akkor a gép elől csak a jóisten tud elmozdítani (vagy a vacsora). Nem új, de egyedi és pont ezért is lehet szeretni a Blade&Soult – meg azért is, mert hatványozottabban kevesebb itt a troll, mint más játékokban.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback