Lehet, hogy a „háborúzni a békéért” abszurd koncepció, de itt most pont ez a helyzet.
A S.H.I.E.L.D., és főleg Coulson és Mack – aki utóbbi saját magát okolja a történetkért – mindent megtesz, hogy Daisy nyomára bukkanjon, ami viszonylag hamar sikerül is nekik – olyan hamar, hogy felmerül a gyanú, mindez csapda lehet. Azonban Coulson megingathatatlan, úgyhogy megindul az akció az Inhumaneket rejtő városka ellen. A cél: megölni Hive-ot. Azonban mindeközben Hive sem tétlenkedik: Dr. Radcliff segítségével próbálja újraalkotni a Kree kísérletet – hogy az emberekből is Inhumant tudjon csinálni –, az első próba, amiben Hive vérét keverték a Terrigen kristályokkal, a tesztalanyok halálával végződik. Nincs mese, valódi Kree vérre lesz szükség. Persze nem Hive az egyetlen, aki kísérletezget: a Játszótéren Jemma egy antianyagon dolgozik Hive parazitái ellen, ám a szert előbb le kéne tesztelnie, méghozzá egy Inhumanen, azonban tart tőle, hogy ezzel ártana a tesztalanynak, ezért Coulson meg is tiltja a kísérletet. Lincoln azonban így is magába fecskendezi az anyagot.
Hadd kezdjem azzal ezt a cikket, hogy továbbra is mindenki szív. Őszintén, komolyan, borzalmasan – mindenki szív. Fitznek és Simmonsnak van pár cuki pillanata, főleg amik Jemma egyik exéről beszélgetnek, de ettől függetlenül ők is szívnak. Daisy helyzete ennek a tetejébe meg különösen felkavaró, úgyhogy depresszióra hajlamos embereknek nem ajánlom ezt az epizódot. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy a S.H.I.E.L.D. aztán beletaposott a gázba.
Szóval hogy is mondjam… Lehet, hogy nem tetszik az, amit a képernyőn látok, mert erős érzelmi szálak kötnek a karakterekhez, és azt akarom, hogy nekik jó legyen, na, meg azt, hogy ne forduljanak ki önmagukból (ebből a kettőből egy sem jön most be), viszont jó az a sztori, amit a sorozat épít – mármint narratív szempontból, meg azt nézve, hogy mennyire szegez a monitor elé.
Az a nagy harci helyzet, hogy Hive tulajdonképpen pacifista – mondjuk ezt meg egy jó nagy adag istenkomplexussal toldja meg, úgyhogy a végeredmény nem éppen kellemes, de tény, az tény: elsőrendű motivációja a béke – amit mondjuk meg úgy kíván elérni, hogy elintézi, hogy mindenki Inhuman legyen, ergo mindenkit tudjon irányítani, ergo mindenki „egy célért küzdjön”, ergo megszűnne a szabad akarat. Ja, meg amúgy egy cseppet sem zavarja, ha közben megöl pár embert – mindent a nagyobb jóért, nem igaz? Amúgy érdekes, mert a nagy istenkomplexusa mellett számos „emberi” mozzanat van, és sok érdekes dolgot is mondott ebben az epizódban (azért a soráért, miszerint a gazdagok vaspáncélt építenek, a katonaság meg szuperkatonát, és ebből csak háború lesz, külön jár a piros pont). Az pedig külön tetszett, hogy nem kivételez Daisyvel – bár egyszer-egyszer felvillan belőle Ward, és az a kötődés, amit Ward Daisy iránt érez, ám ettől függetlenül Hive nem helyezi piedesztálra a lányt, legalábbis olyan szempontból nem, hogyha Daisy elront valamit, akkor azért megtorlás jár.
Amúgy Daisy viselkedése is megérdemel pár sort. Tumblrön már két hete megy a diskurzus, hogy vajon milyen mértékben befolyásolja Hive a gondolkodását és a szabad akaratát, és a konszenzus nagyjából az, hogy Hive csak szuggerál bizonyos dolgokat, azt viszont már Daisy dönti el, hogyan viszi ezeket végbe. Nekem ebben a részben azonban az is feltűnt, hogy Hive mintha felerősítené Daisy kétségeit, ezzel ingatva meg a lányt. Ugyanis akármi is történt eddig Daisyvel, ő akkor is otthonra és családra lelt a S.H.I.E.L.D.-nél, bár el tudom képzelni, hogy néha felmerül benne a gyanú, hogy ez is csak egy átmeneti dolog. Hive befolyása viszont szerintem elhiteti vele, hogy az ügynökség valójában nem törődik vele, hogy senki sem törődik vele, és ez hajtja afelé, hogy Hive-ot szolgálja. Utolsó jelenete pedig enyhén szólva felkavaró – meg szerintem nem is működne, de hagyjuk.
Aki még szót érdemel a héten, az Lincoln – és ezt nem pozitív értelemben mondom. Róla is sokat megy a diskurzus Tumblrön, és egy ottani pszichológus, akivel szoktam beszélgetni, már többször gyönyörűen kifejtette, hogy Lincoln tulajdonképpen függő, méghozzá függőségének tárgya Daisy, és ez talán még sosem volt annyira szembeötlő, mint ebben az epizódban. Lincoln hétről-hétre egyre nagyobb őrültségeket csinál – eddig ez volt a csúcs –, és most már tényleg csak idő kérdése, amíg katasztrófát művel.
És még akkor pár apróbb dolog: Mackért vérzik a szívem – nem érdemelte meg azt, amit kapott, viszont büszke vagyok rá azért, ahogy viselkedett. May elterelő technikája, az, ahogy átvágta Jamest, gyönyörű volt. Ja, amúgy úgy néz ki, hogy a pasi valóban Hellfire – legalábbis a jövő heti promó alapján úgy tűnik. Persze lehet, hogy ez csali, hiszen tudjuk, hogy a promóknak nem lehet hinni, meg aztán az ereje még mindig jobban hasonlít Gambitére, mint Hellfire-éra, arról nem is beszélve, hogy a pasi láthatóan hasznavehetetlen, és nem hiszem, hogy túl fogja élni a szezont. Érdekes még, hogy az epizódban bemutattak két S.H.I.E.L.D.-ügynököt, méghozzá olyat, akik általában csak a háttérben állnak géppuskával – a héten ezek ketten viszont valós interakciót kaptam a főszereplőkkel, félig-meddig jellemük is volt, és nevet is kaptak. Ez nem lehet véletlen, úgyhogy kíváncsi leszek rá, hogy mi lesz velük.
Durva volt ez epizód – szomorú és felkavaró és borzalmas és összetörte a szívemet, de jó volt. A karakterek viselkedése érdekfeszítő, helyén volt az akció, és igazán kezdenek felcsigázni a fináléra. Amit valószínűleg nem fogok túlélni, de ezt most hagyjuk.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
