Kívánságom ezúttal meghallgatásra talált, ugyanis az alkotók végre hosszabban elidőztek egy-egy jeleneten, így pedig sokkal komolyabb drámai hangulatot értek el, és emlékeztettek engem arra, hogy miért is kedveltem meg annyira a szériát.
Bran még mindig az ősi fa és a háromszemű holló mellett tölti idejét, akik a múltból mutatnak számára képeket, illetve Deresről, ami évszázadok óta a Starkok otthona. Láttatni engedik neki nagybátyját és nagynénjét, illetve a fiatal Hodort is, aki korábban nem ezt a nevet viselte. Azóta a Starkokra rájár a rúd, hiszen Sansa még mindig menekülőben van, ám Brienne-nel az oldalán sokkal jobbak az esélyei, még akkor is, ha Theon legszívesebben a bűntudattól gyötörve elhagyná a lányt.
A Fekete Várban Se Davos és pár varjú Szellemmel az oldalukon a halálig kitartanak Jon holtteste mellett, azonban a segítség pontosan akkor érkezik, amikor kell, és bár a varjak nem látják be tévedésüket, azért akad némi változás az Éjjeli őrségben. Ahogy Davos gondolkodásmódjában is, aki bármilyen praktikát hajlandó felhasználni annak érdekében, hogy Havas Jon újra parancsnok lehessen a Falon, ehhez pedig szüksége van a Vörös Asszony erejére.
A világ hatalmasságai sincsenek jó helyzetben, hiszen Cersei lassan a Vörös Torony fogja, és folyamatosan gúny tárgya a városban, ezen pedig a Hegy ugyan javít kissé, de az igazi változáshoz Tommen királyra és Jamie-re is komoly szükség van a Harcos Hit ellen. A Nyár szigeteken már csak Mereen maradt meg az egyetlen szabad városnak, és félő, hogy ez sem marad meg sokáig, pláne most, hogy a hajóhadat felégették, így Tyrion komoly lépésre határozza el magát, ami akár az életébe is kerülhet.
Ugyan még a mostani rész is sok szálon futott, végre sokkal mélyebben belementünk ezekbe, és így igazán nagy élményt tudtak nyújtani. Ezúttal a Lannisterek vitték a prímet, ugyanis a három testvér külön-külön nagyon drámai jelenetekben szerepelt, a színészek pedig igazán remekeltek. Cersei anyai szereteté sikerült nagyon jól megmutatni a Tommennel való találkozáskor, míg Jamie kérlelhetetlen és harcos természetét láthattuk feléledni egy pillanatra a szentélyben, amit csak tetézett Tyrion tette, mellyel önmagának és a világnak is bizonyított.
Bran Stark történetszála még mindig túlságosan rejtélyes és kissé semmitmondó ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen, de szerencsére Sansánál is kellő változtatásokat eszközöltek az alkotók, és így valóban komoly szerepet kaphatott a korábban (okkal) margóra szorított szereplő. Arya élete még mindig szenvedéssel teli, de a lány bátorsága és ereje kenterbe ver mindenkit, akit eddig a sorozatban láthattunk.
Az epizód végi jelenetsor egyszerre visszás és merész lépés is a készítőktől, amivel ha nagyon jól bánnak, egy teljesen új perspektívába helyezheti a közeledő harcot. Remélem, a széria ismét magára talál, és legalább olyan komoly és mély tarlommal fog szolgálni, mint az első évadok során.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!