Először nagyokat nevettem a hangzatosan csak Zombinak (1979), majd mikor megláttam azt kedves Fulci Papa filmográfiájában, hogy ez az első zombis filmje, kissé nagyot koppant az állam. Annál már csak akkor esett nagyobbat, amikor az is a fülembe jutott, hogy ez a film Romero egyik klasszikusának (Holtak Hajnala) a kicsit sem hivatalos, olasz stílusú folytatása. De lássuk is, milyen ez a film pontosan.
Kedves élőhalott barátaink már rögtön a film elején megjelennek, nem is kisebb helyen, mint New York városában, ahol egy tulaj nélküli hajóban akad rá egy elkószált jómadárra két frakkos rendszolga. Nem kell mondanom, hogy mi fog történni velük. A következő pillanatban már egy csapat ember az egyik főhős, Anne (Tisa Farrow) apját keresik, aki egy rejtélyes és állítólag elátkozott szigeten van, és kísérletezik. A csapat viszonylag hamar meg is találja a dokit, ám ő sincsen a helyzet magaslatán: egy betegség ellenszerét kutatja, ami a helyi lakosságot tizedeli – majd visszahozza. Mikor meg már itt lenne az ideje felhúzni azt a bizonyos nyúlcipőt, hőseink inkább leállnak undorodni és Molotov-koktélokat keverni.
Hát, az ilyen típusú filmekre tudom azt mondani, hogy mindenki kezdte valahol. Az alapötlet persze eleve jó, de ezt a pocsék színészi játék (már ha azt szabad egyáltalán annak neveznem), olyan szinten csapja arcon, hogy alig bír felkelni a földről. Mert a nem (vagy még nem) élőholt karakterek arcáról a páni félelem mellett azt lehet csak leolvasni, hogy réges-rég elhagyták a túlélési ösztönüket – és ez a cselekvéseikben is megnyilvánul. Az egyik legnyilvánvalóbb jelenet erre az, amikor a doki egyik asszistense, Lucas (Dakar) átalakul és rátámad a másik asszisztensre Missy (Stefania D’Amario) meg csak félősen néz, de nem fut el – csak a falat tapizza. Agyrém.
Ha azonban a „járulékos veszteségnek” titulált dolgokat mellőzzük, és a fő dologra (vagyis a zombikra) koncentrálunk, akkor kezd érdekessé válni a film. Ugyanis Fulci, Romerohoz hasonlóan nem fordult a mai divatnak számító vírus/ sugárzás irányba, hanem elővette a régi, de jól bevált homályos, kissé misztikust körítést – de mint a zombi nagyapa, ő sem nevezi nevén az élőholtak visszatérésének konkrét okát. Persze a vodoo, mint magyarázat kap nevesítést, de az is csak miszticizmus szintjén, nem mondják ki, hogy konkrétan az lenne a felelős a zombikért.
Amin én nagyon csodálkoztam ezzel a filmmel kapcsolatban, az az, hogy sok országban betiltották és nem engedélyezték a nézését,mert túlzottan naturalisták voltak a jelenetek és gusztustalanok a zombik kinézete. De kérem, nem lehet egy hullától elvárni, hogy sexy legyen – mint pár elfajzott alkotásban manapság –, hanem igenis egyék őket a férgek, hulljanak azok a végtagok és hiányozzanak a szemek vagy más. A zombihorror egy olyan kategória, ahol ne kell az ilyen dolgokkal finomkodni.
Bár első zombis filmje Fulci papának, és ebből következően nem is a legjobb alkotása, megnézésre minden rendes horrorfannak tudom ajánlani.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
