„Mit kívánhatsz még többet jobbat már…”
A dzsungel legmélyén egy fekete párduc rálel egy elhagyott kisbabára, akit elvisz a farkas falkához, hogy azok viseljék gondját, ők legyenek a családja. Pár évvel később Mowgli (Neel Sethin), már szinte teljesen beilleszkedett, próbál igazi farkasként viselkedni, és elvegyülni a többi állat között, ám nem tudja levetkőzni emberi ösztöneit, mint azt, hogy eszközöket készítsen, hogy vízhez jusson, vagy fegyvert a vadászathoz. Emellett pedig mikor is a száraz évszak beköszönt, és a béke sziklájánál minden állat összegyűlik, hogy igyon, felbukkan Shere Khan, akit már régóta nem láttak. Shere Khan egyből kiszúrja az oda nem tartozó kisfiút és elhatározza, hogy levadássza, mert egy ember nem való a dzsungelbe. Bagheera és farkasok pedig úgy határoznak, hogy vissza kell vinni Mowglit az emberek falujába, aki persze ez ellen hevesen tiltakozik, mondván, hogy ez az otthona, és ő nem fél a tigristől. De Bagheera nem enged a fiú akaratának, így elindulnak a faluba, mikor is megtámadja őket Shere Khan, hogy elkapja a fiút, aki el tud menekülni előle. Sok menekülés és kaland után végül Mowgli úgy dönt, hogy a tűz segítségével – amit az állatok csak piros virágnak hívnak –, felveszi a harcot a fenevaddal, és emberi találékonyságának és bátorságának köszönhetően, győzelmet is arat.
Voltaképp ez egy az egyben ugyan az a történet, mint az 1979-es mese a Disney-től. Szóval a storyval nincs probléma, csak egy két plusz elemmel színesítették meg a dolgot. A kivitelezés már más tészta. Ugye mindenki azt nehezményezte, hogy az egész film egy nagy rakás CGI, kivéve persze Mowglit. Valahol megértem ezeket az embereket, mert, aki beül egy filmet megnézni, az élő dolgokat szeretne látni, nem műt, de engem különösképp nem zavart. Annyira valósághűek lettek a karakterek, hogy nem rovom fel ezt hibának, hanem épp ellenkezőleg, a technika fejlődését és csodáit kell, dicsérjem, mert káprázatos volt a látvány. A Mowglit alakító Neel Sethin nem az látszódott, hogy ne tudná felvenni a szerepét a sok zöld háttér miatt. Pont, hogy a gyermeki fantáziájának köszönhetően, átélte a karakterét, és teljesen átjöttek az érzelmei. Ha már Mowgli. Dicséretre méltó minden arcvonása, a szövegei, ahogy előadja magát, igazi emberkölyök. És az sem utolsó szempont, hogy végre valahára, nem patyolat tiszta volt végig, hanem sebes lett, vérzett, piszkos volt, sokszor saras, a körmei hosszúak voltak a szemöldöke bozontos. Ha a tinédzser Mowglival találkoztunk volna, nem mondta volna róla egy majom, hogy nem majom… Szóval hihető volt a fiú minden szempontból.
A CGI karakterek viszont már más történet. Én még mindig ezt a megoldást pártolom, minthogy élő állattal bohóckodjanak. Egyrészt, mert az az állat szenved, de nagyon és sokszor. Másrészt pedig, hogy míg vannak olyan filmek, ahol az élő állatra rávágott mozgó száj nem fest röhejesen, vagy röhejesen fest, de nem érdekel bennünket, mert vígjáték, addig a Dzsungel Könyvében nagyon is zavart volna. Ezért ez a megoldás nagyon is jogos volt, és el kell ismernem, az összes állat lélegzetelállítóan nézett ki. Azonban vannak problémák, mint például a méretek, néhol furcsán hatottak. Lajcsi király biztos nincs akkora, mint az az egész templom. Nagynak nagy oké, de némely képkockán óriásinak hatott. Aztán Kaa, mint óriáskígyó. Az a kígyó, akkora, mint egy emeletes ház. Ja, és ha már Kaa, ő körülbelül öt percet szerepel, aztán Baloo verekszik vele egy picit és ennyi? Sokkal többet vártam tőle, egy kis trécselésnél. Szóval voltak furcsaságok. De a mozgások, a szőr, a szemük, a dzsungel, a fák, a levelek, indák, a tűz, minden nagyon szép volt.
A szinkronhangokra sem lehet panaszom, és itt most a magyarról tudok csak nyilatkozni. Meg voltam elégedve a magyarokkal, kivéve a betét dalokkal. Ha ugyanaz a dallam, sőt megkockáztatom, hogy az angol szöveg is megegyezik a régivel, amit imádok és végtelenségig tudok énekelni, akkor miért nem lehetett a magyar dalszöveget is megtartani? Hatalmas szívfájdalmam, de még ha ötletesen megoldották volna, de nem. Rettentő bugyuta átfordítások lettek, Lajcsi dalán majdnem sírtam, annyira buta és oda nem illő. Nyilván a szájmozgásra kellett kitalálni új szöveget, de a régi mesénél se illeszkedik a szájmozgás a szövegre, mégse zavart senkit. Ettől nagyon el kéne szakadni, mert ostobaságokat szül.
Mint említettem a történet nem igen változott. Még mindig ott van az, hogy az ember a természetben is otthon érzi magát, mégis vannak fejlettebb ösztönei, mint az eszközkészítés, vagy a tűzgyújtás, ami az állatoknál már hatalmas trükknek számít. Ami nagyon tetszett, hogy az állatok, bár ember módjára beszélnek, nem akarnak túlzottan emberként gondolkodni. Ösztönösen cselekednek állat módjára, ahogyan azt kell. Megvannak a maga törvényeik, mint amikor inni mennek a tóhoz nem vadászni, vagy a farkas falka kis mondókája a vadonról, de valahogy mégis azok közt a határok közt mozognak, mint az állatok. Shere Khan egyszerűen azért akarja megölni Mowglit, mert az apját megölte, hát befejezi, amit elkezdett, és mert egyszerűen préda, és nem viseli el, ha egy préda elmenekül előle. De persze ott van kivételnek a jó öreg Baloo, aki ösztönösen azért tartja maga mellett a gyereket, hogy mézhez jusson, tehát haszonból. Aztán mégis megszereti, és ez például egy apára jellemző. De ugyan így van Bagheera is, aki szintén, mint egy gondoskodó nagybácsi vigyáz a fiúra, pedig ő is egy vadász, ám nemesebb a lelke. Az elefántok szimbolikája nagyon szép és ötletes volt, és bár eleinte több játékidőt szántam volna nekik, ez is bőven elég volt. Akiket pedig nagyon hiányoltam, azok a keselyűk, mert náluk lazább arcot nem látott még a dzsungel, bár talán pont emiatt nem fértek volna bele, egy ilyen komolyabb hangvételű filmbe. Szóval megvannak az alap állati ösztönök, és mellé társulnak a nem tolakodó, de jelen lévő emberi érzelmek is.
Összességében remek élmény volt, kíváncsi lennék az angol változatra, a hangok miatt. A látvány csodás volt, a cselekmény és a harcok izgalmasal. Baloo szórakoztató, Lajcsi király meg most inkább félelmetes, mint vicces. Amikor kijöttem a moziból pedig csak egy gondolatom volt a bivaly csordás jelenetre emlékezve. Egy ilyen Oroszlánkirályra, nagyon befizetnék!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback