Az azonos nevű játékot bár csak hallomásból ismerem, abban biztos vagyok, hogy az alig tíz részt megért sorozatnak
legfeljebb annyi köze van hozzá, hogy ebben is vannak idegesítő és bizarr szomszédok, akik furcsamód emberek, és
az újonnan érkező démoni családot készítik ki. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, milyen is ez a sorozat valójában.
Pam Brady műve műfaját tekintve sitcom, és humorát elnézve valahol a Family Guy és a South Park között helyezkezik el, mert a lightosabb poénok még Macfarlane humorát idézik, de a csúnyábbakból már legalább egy South Park rész kifért volna. A történet is maga eléggé bizarr: adva van a jó keresztényi elképzelés, hogy a föld középpontjában van a pokol, ahol a bűnösöket szünet nélkül kínozzák. Főszereplőnk Balthazor Hellman is egyike a jobb kínzódémonoknak, ám van egy gyengéje: az őrületig rajong a földi sorozatokért, ami nagy hátrány (tekintve, hogy tiltott dolog), de egyrészt előny is, mert amikor Sátán megtudja, hogy egy földi cég, akkora fúrót gyárt, amivel lelehet jutni a föld középpontjába, az egyetlen olyan démonát kénytelen felküldeni (családostul persze), aki jártas az emberi szokásokban – és ez a személy lenne Balthazor. A Hellman család felköltözik az emberek közé (Texasba), hogy Balthazor a cégbe bekerülve elpusztítsa a fúrót, ám a frissen beköltözött családnak azzal kell nagyon rövid időn belül szembesülniük, hogy némelyik ember rosszabb és degeneráltabb, mint a legtöbb ördög.
Kell-e mondanom, hogy egy ilyen felállásból milyen sorozat jöhet ki győztesen? Hát, sajnos a Pokoli Szomszédok nem, ugyanis tíz rész után törölték a műsort, pedig azért voltak benne érdekes és nagyon is csípős dolgok: korrupció, rasszizmus, bestializmus, és minden olyan dolog, ami simán szemen köpi a tíz parancsolatot. Persze a legnagyobb irónia az, hogy a démoni eredetű Hellman család a kisebb stiklijeiktől (macskaevés, iszákosság) a legemberibb, és legösszetartóbb család az egész környéken. Megfelelő ellenpélda rájuk Balthazor emberi főnöke, Don Killbride, aki nemcsak poligámista, de rasszista, kapzsi,állatkínzó ember- röviden egy olyan arc, akitől még maga a Sátán is megijed. Ennek ellenére (bár ez nem kifejezetten pozitívum) egy tipikus üzletember, aki a jó munkáért megjutalmazza a jól teljesítő alkalmazottait – aki minden esetben Balthazor.
A Hellman család többi tagja is igazán ígéretes ki jelenségek: a háziasszony Tina, bár megrögzött alkesz és pletykamániás egy szerető, hűséges feleség és jó anya, az idősebbik gyerek Mandy, bár kényes és nem veti meg a pénzt, megtudja húzni a határt jó és rossz között, az állatvédő Joshról akkor meg inkább ne is essen szó. A házi démon (a földön persze kutya) Pazuzu vagy Balthazor, vagy a kissé nagyon lökött Vlaartark bácsi állandó társa a bajban. Egyszóval a szereplők minden oldalról remekek, a történet is megállja a helyét, és ilyenkor merül fel bennem az a kérdés, hogy miért pont az ilyen sorozatokat kaszálják el ilyen hamar?
A pontos okot én is csak tippelni tudom, hiszen egy sorozatnál annyi minden szóba jöhet (népszerűtlen, a stáb nem folytatta stb.), de még van a Pokoli Szomszédoknál egy olyan tény is, amit nagyon sok sorozat elfelejt: nem szabad túlnyújtani. Itt azért elég furcsa lett volna azt nézni mondjuk három évadon keresztül, hogy majdnem sikerül elpusztítani a fúrót, de aztán mégsem. Ezt több évadon keresztül biztosan nem lehetne játszani – de azért valljuk be, tíz rész is édeskevés rá.
Engem nagyon megfogott a Pokoli Szomszédok, és remélem, hogy aki még van olyan elvetemült, hogy nekiessen az is élvezni fogja.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
