Ötórai tea Flash módra…
Vigyázz Spoiler!
A Flash csapat végre megtalálta a megoldást, hogyan válhat Barry olyan gyorsá, sőt gyorsabbá, mint Zoom. Egy szerkezetnek köszönhetően Barry magabiztosan elhatározza, hogy ideje arra is megoldást keresni, hogyan nyissanak meg ismét egy átjárót, hogy újra megmérkőzőn a hírhedt ellenfelével. A kapunyitás azonban macerásabb, mint gondolták, de Cisco hathatós segítségének köszönhetően, mégis képesek megnyitni egy átjárót, amin Zoom átsétál, és végre összecsapnak. Már-már úgy tűnik Barry elkapta a gonoszt, ám az megszökik és elrabolja Wallyt, akinek az életéért Flash sebességét követeli.
Az a baj, hogy újra csak ismételni tudom magam, a gondok terén, persze azért akad új, amin foghatjuk a fejünket. Az egyik a már jól megszokott lelki rábeszélés, ami után persze minden működik, ezúttal Ciscot kell jobb belátásra bírni, és érdekes mód, ez a jelenet nem volt annyira idegtépő, mint mondjuk Barry esetében, mivel Cisco még csak most ismerkedik a képességeivel, nem használta őket szinte soha, csak nagyon ritkán, meg talán azért is tetszetett jobban, mert olyan szép volt az a rakat Star Warsos utalás.
Aztán ott van, hogy egyáltalán miért kell megnyitni a kaput, ha minden le van zárva, Zoom már nem fenyegeti őket. Erre Barrynek az a válasza, hogy a másik világot még mindig terrorizálja. Azt úgy tűnik elfelejtette, hogy Zoom haldoklik. Egyszerűen csak ki kellett volna várni, hogy átfussa magát a túlvilágra és kész, de nem, Barrynek hőssé kell válnia minden áron, és kockára kell tennie a szerettei életét, – meg, mert e nélkül nem lenne sorozat.
És ami vitte a pálmát, az a részvégi teadélután. Komolyan hiányoltam a kis teáscsészéket a kezeikből, annyira jól eldumálgattak. Ott áll egy méterre a legnagyobb ellenséged, és nem az, hogy ott helyben elintézi, nem, ő a saját akaratából átnyújtja a sebességét. Miközben Wally, már nincs is veszélyben, hetedhét határon túl van. Értem én, hogy hősies becsület, mert megállapodtak, de könyörgöm ez azért túlzás. És, ha ez nem lenne elég, a sorozat legcsinosabb ellentmondása tárult elénk, ugyanis az első évadban maga Caitlin jelenti ki, hogy Barry soha nem lehet normális ember, mert maga a DNS-e változott át, és azt nem lehet visszacsinálni. Erre most egy kis futópadon rohangálást követően, nyersen fogalmazva lepárolják Barry képességét egy fiolába, hogy Zoom beadhass magának, mint valami dorogot, és kijelentik, hogy Barry ismét sima ember. Ugye nem kell magyaráznom ez mennyire átgondolatlan és hibás?
Ami jó, az viszont tényleg működik.(Tudom, szokás ezzel kezdeni, de sajna ebből kevesebb van.) Huner Zolomon múltja, és Zoomá válása zseniális, bár mutathattak volna belőle többet is, de végül összeállt a kép, és be kell vallanom, így egy kissé ellenpontozza azt a sok résznyi éretlenkedést, és kiakadást, amit érzetem a leleplezésével kapcsolatban. Azonban számomra még mindig nem elég drámai az ő személye, pont emiatt a lassú, vontatott felvezetés miatt.
Ezen kívül Joe még mindig favorit. Jesse L. Martin rettentően jól alakítja az aggódó, szerető családapát, remek a stílusa, szórakoztató, miközben súlyt ad a dolgoknak. Aztán ott van Dr. Wells, vagyis Tom Cavanagh, aki még mindig lenyűgöz, minden mondatával, minden gesztusával, mondjuk, azt a batár nagy fegyverét, amit mindig magánál hord, elsüthetné már egyszer, mert eddig nem sok hasznát láttuk.
Összegezve: Ezt a sok ellentmondásos furcsaságtól eltekintve a csata látványos volt, Zolomon múltja megindító, és így már jobban megértjük őt. Az egyetlen nagy kérdőjel, az pedig a vas maszkos férfi, aki még mindig Zoomnál raboskodik. Úgy érzem (nagyon remélem) ő még egy nagy meglepetéssel szolgálhat.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
