A második évad kezdő epizódjával nem voltam maradéktalanul elégedett, de azért érdekes kérdéseket feszegetett, azonban a mostani rész még az előző színvonalát sem érte el. Írói önkény, a stáb fényezése, értelmetlenség és buta közhelyek gyűjteménye a mostani epizód – én pedig reménykedek benne, hogy ez nem a széria csúfos bukásához fog vezetni.
Strand még mindig feszült az őket követő hajó jelenlététől, ami ráadásul a radarképek szerint egy igen nagydarab hajó, ami azért is veszélyes, mivel a megtalált és szitává lőtt hajót csak komoly fegyverekkel lehetett elintézni. Így nem maradt más hátra, csak az elbújás radarok elől, amire Strand egy kis sziget öblét javasolja, azonban Travis egy sokkal jobb helyet is talált a közelben, méghozzá egy vadászlak mellett, ahol talán kaphatnak valamiféle útmutatást is céljuk felől. Strand még mindig San Diegóba kíván tartani, a többieknek viszont nincs útcéljuk. Lassan mindenki kezdi feladni a reményt, hogy az ország bármely pontja is megmenekülhetett volna ettől a tomboló káosztól.
A sziget közelében Madison fényre lesz figyelmes, ami többször is felvillan, ebből már sejthető, hogy akadnak ott túlélők, már csak az a kérdés, hogy barátok-e vagy ellenségek? Travisnek hamar sikerül összebarátkoznia a családfővel, aki rádióadások segítségével pontosan tisztában van a szárazföldön végigtomboló halállal. A szigeten lakó kiscsalád azonban széthullani látszik, és bár örülnek a látogatóknak, van mit rejtegetniük.
Kedvelem, hogy mind a Walking Dead, mind a Fear the Walking Dead a lassúságra és a drámai hangra apellál, de ez a fokú lassúság és drámaiság inkább írói önkény és önámítás, mint sem valódi konfliktusok és élethelyzetek szülője. A szigeten élő család az első pillanatban kedvesnek és bájosnak tűnik, ám hamar megmutatkozik disz funkcionalitása, az apa és anya között lévő rideg kapcsolat, az eltérő gyereknevelési elveik egy olyan ál-konfliktushoz vezetnek, ami kihat az epizód végére, és ami egyúttal meg is folytja a valódi lehetőségeket.
Az, hogy Strand rejteget valamit, az egyértelmű, azonban Madison folytonos szembeszállása vele már idegtépő, mintha a nő nem tudná, hogy tényleg tőle függ nemcsak az ő élete, hanem a családjáé is, ez pedig az első évadbeli karakternek mond ellent, aki szó szerint bármire hajlandó volt a családjáért. És most már nem csak a felnőttek fordultak ki előző évadbeli önmagukból és váltak egy kliséalannyá, hanem már a gyerekeik is – pedig bennük volt minden reményem.
A Fear the Walking Dead ha ezen az úton megy tovább, akkor csúfos bukásra számíthat, és hiába a nagy előd (pláne mivel annak is jócskán sikerült belegázolnia a rajongók lelkébe), az sem mentség a gyenge storyra és a karakterek egysíkúvá válására.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback