Az egy dolog, hogy Espo kap egy epizódot – de most még Hayley is?
Hayleyt felkeresi régi MI6-es felettese, és egy kis extra melót kínál neki – mindössze csak be kéne szökni egy irodába és feltölteni egy kémszoftvert az igazgató gépére, mivel annak felesége sejti, hogy megcsalja őt. Benn az irodába azonban Hayley és „tettestársa” (a pasi, aki kiiktatta a biztonsági rendszert) kisebb problémába ütköznek, amikor az iroda egyik alkalmazottja is megjelenik, oldalán legújabb hódításával. Míg társa úgy dönt, marad és végignézi, mi lesz a dologból, Hayley lelép a helyszínről. Csakhogy másnap pont abba az irodába riasztják a 12-es körzet detektívjeit, mivel gyilkosság történt – az áldozat pedig nem más, mint Hayley partnere. Ráadásul úgy tűnik, hogy, bárki is legyen a tettes, Hayleyre akarja kenni az ügyet. Mindeközben Castle és Beckett közt némi feszültséghez vezet, hogy Kate azt álmodta, Rick elárulta őt.
Nehéz most erről a sorozatról elfogulatlanul írnom – nem, nem fogok most kitérni a tegnap felröppent hírekre, mivel nem akarok sírni –, de azért most megrázom magamat, és minden tőlem telhetőt megteszek.
Hát, nem vagyok lenyűgözve, maradjunk annyiban. Hayley gyakorlatilag nem más, mint felesleges nehezék a sorozatban, aki tulajdonképpen teljesen ok nélkül maradt itt a szezonfinálé után, és akire a Caskett-békülés után semmi szükség (sőt, éppen hogy foglalja Kate helyét). Szóval semmi keresnivalója a szériában. És most mégis kapott egy saját epizódot.
Amit még meg is tudnék bocsátani, ha a végén kiderült volna, hogy nem szabad benne megbíznunk, hogy végig becsapott minket, hogy hatalmas titkokat rejtegetett (nos, valójában ilyesmi már előfordult esetében korábban, csakhogy annak semmi nyomatja nem maradt). De nem ez történt, hanem kaptunk helyett egy szirupos, klisés kinyilatkoztatást, miszerint milyen jó, hogy Hayley végre otthonra talált Castle-ék körében, és hogy már nem kell többé folyton városról-városra utazgatnia.
A sztori maga amúgy jól indult, az első pár percet élveztem is – nagyjából addig, amíg Hayley rájött, hogy gáz van, és ügyesen eltüntette annak a nyomát, hogy kapcsolatban állt az áldozattal –, utána viszont egyrészt hidegen hagyott a dolog (már nem emlékszem pontosan arra, hogyan zajlottak az események), másfelől pedig a szememet forgattam. Jó sok légből kapott dolog volt ebben az epizódban, kezdve a kalapból random előrángatott MI6-ügynökökkel, egészen Hayley egykori társának karakterizációjáig. Mindeközben Beckett nagyjából tett a törvényre (bezzeg amikor ő volt bajban…), és az a klisé is előjött, hogy fegyver van a kezedben, és meg kell állítanod valakit, akkor azt fejbe kell lőni (pedig egykoron tudta ez a sorozat, hogy a kézbe is elég egy golyó ahhoz, hogy valakit megállítsunk).
Hayley főszála mellett Castle-ék mellékszála, bár alapból aranyos lett volna, elsorvadt. A sztori kidolgozatlan volt, lógott a levegőben, nem kapott teret (pedig lehetett volna vele trükközni!), és az epizód közbeni töltelékjelenetek sem csatlakoztak hozzá organikusan. Ettől függetlenül persze aláírom, hogy az utolsó jelenet cuki volt, de ez után az epizód után az volt a minimum, amivel az írók tartoztak a rajongóknak.
Már csak négy epizód van vissza ebből a szezonból, és tegnap után úgy vagyok vele, hogy remélem, magából a sorozatból is. Remélem, hogy ez a négy rész még jó lesz, és így jó emlékekkel búcsúzhatok majd el a sorozattól – mert akár lesz kilencedik évad, akár nem, Stana Katickal együtt én is elbúcsúzom ettől a sorozattól.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
