A Conon tartott előadáson már sajnálom, hogy csak egy mondat erejéig beszéltem a Ragnarok Online-ról, mert amióta aktívan játszok is mindkettő kiadásával, azóta újra kezd bennem pislákolni a remény, hogy az MMO-k világa még nem teljesen a trollok játszótere.
Az első RO 2002-ben látta meg a napvilágot koreában és már elsőre elrabolta ez emberek szívét egy jóidőre. A játék
cselekménye az északi mitológiából építkezik, ahogyan a sajnos 2010-ben bezárt Ragnarok Online 2: The Gate of the World, majd a 2013-ban megjelenő szintén folytatás RO 2: Legend of the Second. A történet alapját Freya istennő tombolása adja, amit az okozott, hogy a számára legfontosabb személy, Odin elárulta őt. Évszázadokkal képsőbb a pokoli pusztításra már csak különféle történetek emlékeztetik az embereket, akik szakadatlanul imádják a nagy védelmező Odint. Ám a béke nem tart sokáig, hiszen Freyának is akadnak követői, akik azt szeretnék
ha az egykoron kedves és megértő istennő ismét káoszba taszítsa a világot – és ezt az általunk megalkotott hőssel kell megakadályoznunk. Ez a játék fő háttértörténete, és gerince is egyben a cselekménynek, ami onnan indul, hogy egy akadémiai tanonc harcba száll a gonosszal.
Az első játék kinézete egy pillanatra majdnem elűzött – ami nagy szó, tekintve, hogy nincsenek nagy elvárásaim grafika terén -, de miután többszöri pillantásra is megbizonyosodtam arról, hogy a Ragnarok Online-al játszok, nekiestem, jó szokásomhoz híven mágussal, akiből aztán lett High Wizard, majd Sorcerer. A kasztok a megszokott alapokból (Tank, DPS, Healer) építkezik, de a fejlődési útvonal (főleg a bálasztás lehetősége miatt)
nagyon emlékeztet az Elswordra. Itt külön tetszett az, hogy a Priestből, a szoksásos pap kinézet mellett lehetett, ökölharcos kinézettel megáldott Monk. Ha valakit a kinézete és a kontroll (ami szintén megér egy misét) nem űzött el, az nagyon rövid időn belül belelendül a játékba és rövid időn belül azon kapja magát, hogy minden gyerekes chibiség és régies nézet ide vagy oda, ez a játék jó. És akkor vajon lehet a második játék?
A Legend of the Second már sokkaljobb alapokból építkezik. Az elsőben lévő hibákat kijavították, a kinézeten és a stíluson is csavartak egy párat, hogy a jelenlegi generációnak is megfelelő legyen a játék. A kasztokon történő kisebb kasztrálás az első játék ismeretében kissé bosszússá tesz, de mivel a job-ok is nagyobb szerepet kapnak az elsőhöz képest, így félreteszem az indulatomat. A kontrollhoz itt sokkal könnyebb hozzászokni, és a harcrendszer (meg a skillek) is lépésről lépésre egyre jobbak és jobbak. Ezt úgy tudom példázni, hogy bár itt is mágussal kezdtem, a túlzott manaevő tulajdonsága miatt (ami vígan megelőzi az Aionban tapasztalt fogyasztást) voltak szorult helyzeteim, ellenben az általan annyira nem preferált Thief kasztos kis karimmal hasítok a csillagos ég felé, hiszen játszi könnyedséggel szeli fel az ellent, és még csak rejtőzködnöm se kell. A Ragnarok Online 2 elérte azt nálam, hogy a Rogue-típust most jobban szeretem, mint a mágia alapú kasztokat.
A munkák és az ezzel kéz a kézben járó craftolás (itt meg kell jegyeznem: egy harcos, csak egyfajta job-ot sajátíthat el) is remek, bár az eléggé abszurd, (egy fantasys játékhoz képest is), hogy alig pár méterre egy agresszív mobtól, előkapom a kis szövőszéket, és leállok ruhát készíteni. A Guild rendszer itt is kötelező jellegű, de mivel már elvi okokból nem vagyok hajlandó belépni egybe se, így annak a belső működéséről csak spekulálni tudok, hogy valószínűleg teljesen ugyanolyan (vagy legalábbis nagyon hasonló), mint az összes többi MMO-ban.
Én mindkét játékot tudom ajánlani azon gamereknek, akik még nem kezdtek bele, viszont abban is biztos vagyok, hogy az első az leginkább csak az idősebbeknek fog
tetszeni – mondhatni minden fentebb felsorolt tények miatt. A második esetében meg szabad a vásár, kinek mi az ízlése és mekkora a harci vágya.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
