Woody Allen viszonylag új filmjei közül sajnos nem mindegyik tudott megragadni – de a Vicky Cristina Barcelona a többi helyett is felvette a versenyt, és biztos befutó akár az Annie Hall mellett is.
A történet Woody Allen már sokszor kigúnyolt világából, az amerikai művelt felső középosztályból veszi szereplőit és témáját. Most két fiatal nő, a szerelmeik, a személyiségük és egy sor irreálisan furcsa esemény kerül a középpontba. Mi, nők egy kicsit mindkettőjükben magunkra ismerhetünk, sőt, a később belépő alakokban is. Mind egy-egy ellentétes női személyiség és hozzáállás végletesített esetei, de valamiért egyikük helyébe sem tudtam magam teljesen beleképzelni, inkább a keverékükben fedeztem fel a saját viselkedésmintámat – vagyis, hogy hogyan állok az élethez és a szerelemhez. Ezek a felismerések nagyon jól tudnak jönni, főleg krízishelyzetekben, ezért szakítás utáni filmnek például nagyon tudom ajánlani.
Vicky (Rebecca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) barátnők, akik a nyárra Barcelonába utaznak Vicky egyik rokonához, Judyhoz (Patricia Clarkson). A két lány teljesen ellentétes személyiség, és ezt az idegesítő narrátori hang már rögtön a film elején felvázolja, majd később is magyarázatokat fűz hozzájuk. Vicky művészettörténetet tanul, és már úton van a kertvárosi feleség jövőképe felé (lásd Született feleségek), mivel vőlegénye van, akivel elköteleződhet, aki el fogja tartani majd a családot, és ezért a biztonságért cserébe a lány hajlandó elfelejteni, hogy nem túl izgalmas személyiség, ezért a szerelmük sem lehet igazán egyedi. Cristina pont az ellenkező véglet: művészlélek, de fogalma sincs, mivel akar foglalkozni, és nem tudja, milyen szerelemre vágyik, ezért fél az elköteleződéstől.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a lányok találkoznak egy festővel, akiről annyit tudnak, hogy „botrányosan vált el”. A művész, Juan Antonio (Javier Bardem)egy étteremben egyszerűen odasétál a két lányhoz, és udvariaskodás nélkül megmondja, mit szeretne: tartsanak vele a hétvégén, utazzanak egy kisebb spanyol településre, amit ő majd megmutat nekik, és ezalatt szeretne mindkettőjükkel szeretkezni.
A meghívást vonakodás után elfogadják, bár Vicky nem akar belemenni semmibe a vőlegénye miatt. Azzal az álcával megy bele a játékba, hogy vigyázni akar Cristinára, akit viszont csak a kaland érdekel, és boldogan szórakozna. Semmi sem úgy történik később, ahogyan elképzelték. Fordulnak a szerepek is – Vicky egy romantikus pillanatában lefekszik Juan Antonióval, amit aztán sehogy sem tud elfogadtatni saját magával, és csak még kínosabban kerüli a férfit, Cristina pedig annyira jól érzi magát a spanyol művésszel, hogy hozzá költözik, és „komoly” kapcsolatba kezdenek. Mintha ez még mindig nem lenne elég bonyolult, egy nap visszatér Juan Antonio volt felesége, Maria Elena (Penélope Cruz), aki hisztérikus állapotban van.
Ebben a filmben a férfi az egyetlen, aki nem őszintétlen, és tényleg csak azt mondja, amit gondol. Nem zavartatja magát erkölcsi elvárásokkal, hogy nem szabad egyszerre több nővel kavarni – igazából ő egy Don Juan-alak, akit nem utálunk meg azért, ahogyan él, mert nem hazugsággal és csalással tartja fent a viszonyokat, hanem a szabadsága vonz másokat – a női nézőket is. A legfurcsább dolog, ami a filmben történik, hogy a kapcsolat Cristina, Juan és Maria Elena között szépen lassan hármas párossá alakul. Engem egy ideig bosszantott, hogy Cristina nem veszi észre, hogy kihasználják, aztán végül megértettem, hogy ő nem a szokásos párkapcsolati modellekben gondolkodik, és ettől a helyére került az egész. A lány a férfi és a nő kapcsolatában az a szükséges harmadik elem, aki összetartja az egész építményt, és nélküle az őrületbe hajszolnák egymást.
Nem árulom el, hogy a szerelmi sokszög hogyan végződik, de annyit elmondok a film dicséreteként, hogy a fura kapcsolatoknak és kalandoknak, a szereplők érzelmi vívódásainak végül sikerül elérniük, hogy észrevegyük, milyen mesterséges kapcsolati szabályok között éljük meg a szerelmet, és hogy még ezekkel sem teremthetünk rendet, mert az érzelmek azok, amelyeket hiába próbálunk meg szabályozni vagy uralni.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
