„Az lenne csak igazán nagy dolog, ha a múltat tudnánk megváltoztatni” – ó, May, a próféta beszéljen belőled!
A csapat New Yorkba érkezik, miután egy férfi teljesen megrémülve felhívja a 911-et, és azt mondja, hogy csakis Daisy Johnson mentheti meg őt. A helyszínen kiderül, hogy a férfi egy Inhumannel futott össze, akit ha valaki megérint, mindkettejüknek borzalmas látomásban lesz része, amiben valaki általában meghal – és ezek a látomások bizony meg is valósulnak. A Daisy-t kereső ember – aki amúgy a lánnyal való találkozását, majd pedig saját halálát látta – is életét veszíti, mikor nem sokkal a S.H.I.E.L.D. érkezése után a HYDRA is megjelenik, hogy elrabolja a prófétai képességekkel rendelkező Inhumant. Azonban még mielőtt elvihetnék, Daisy megérinti őt, aminek, természetesen, egy borzalmas látomás lesz az eredménye, megrettentő végkimenetellel. Coulson és csapata persze mindent megtesz, hogy megakadályozza a jóslat beteljesülését, aminek első számú módja, hogy megpróbálnak rájönni, hol is zajlott az, és nem engedik oda Daisyt. Mindeközben Hive erőre kapott, és úgy látja, itt az ideje, hogy kezébe vegye a dolgokat – első útja pedig ahhoz a céghez vezet, amelyik kifejlesztette Coulson műkezének technikai alapjait.
Az epizód központi motívuma egy olyan kérdés, ami már évszázadok – ha nem évezredek – óta foglalkoztatja a filozófusokat és a teológusokat: van-e valós szabad akarat, vagy a sorsunk előre meg van írva? Levetítve erre az epizód: vajon meg lehet-e akadályozni egy jóslat beteljesülését? Tudományos alapokra helyezve Fitz rögvest kijelenti, hogy nem – az idő tulajdonképpen a negyedik dimenzió, és bár mi ezt lineáris mozgást érzékeljük (múlik az idő), az valójában konstans, átírni nem lehet.
Én mondjuk amondó vagyok, hogy a kérdés ennél kicsit bonyolultabb (bocsi, Fitz). Először is kezdjük ott, a Marvel-keretben maradva, hogyha a jövő/múlt megváltoztathatatlan lenne, akkor nem lenne értelme az Idő Kőnek, márpedig tudjuk, hogy az létezik (csak éppen azt nem, hogy hol). De ha csak az epizódban feltűnő látomásokat nézzük, már ott érdekes dolgokra bukkanunk. Először is vannak önbeteljesítő jóslataink: az epizód elején életét vesztő férfi – aki odahívta Daisyt – azért halt meg, mert odahívta Daisyt. Ha nincs a látomás, akkor nem hívja fel a 911-et, a HYDRA (valószínűleg) nem szagolja ki, hogy ott van az Inhuman, nem megy oda, nem nyit tüzet, és a férfi túléli. Ám mivel látta a víziót, közvetve ugyan, de odahívja Daisyt, és beindítja az események ezen láncolatát.
Ezen felül pedig voltak olyan víziók is, amiknek valóra jöttében egyértelműen egy-egy személy szabad akarata döntött. Nagyon jó illusztráció erre Simmons esete – Skye látomásában feltűnt egy jelenet, amikor is Fitz és Simmons a hóesésben áll, és fogja egymás kezét. Na, már most idővel kiderül, hogy az a hó valójában hamu, de ettől függetlenül a jelenet maga megtörténik, igaz, a két tudós először nem fogja egymás kezét – legalábbis egészen addig nem amíg Jemma meg nem szólal, hogy „Azt hiszem, most kéne megfognunk egymás kezét.” Vagyis szabad akarata alapján úgy dönt, hogy beteljesíti a jóslatot, pedig azt is megtehetné, hogy figyelmen kívül hagyja azt. Hive is hasonló dolgot tesz: mikor a cég vezetősége nem hajlandó eladni Malicknak a céget, a látomásokat kreáló Inhumannel megmutatja az elnöknek, hogy meg fogja ölni a tanácsot, ezzel véve rá a férfit, hogy írja alá az adásvételi szerződést. Az elnök meg is teszi, amit kérnek tőle, utána viszont Hive mégis megöli a tanácsot – megtehetné, hogy életben hagyja őket, mégsem teszi.
Ez amúgy egy másik érdekes dolgot is elárul Hive-ról – bár motivációi továbbra sem tiszták, és nem tudjuk, mi a végső célja, az elég tiszta sor, hogy a kis parazitának istenkomplexusa van. Erejét abban látja, hogy hatalma van megölni embereket, ami morális érzékét egyáltalán nem bántja – fölötte van ő ilyen dolgoknak – és nem igazán aggódik azon, hogy ez milyen következményekkel jár – ami pedig valamilyen szinten hübrisz, tehát jellemhiba, tehát ellene fordítható. Azt nem egészen értem, hogy mik a tervei Malickkal, de az biztos, hogy a HYDRA feje kezdi érezni, hogy hibát követett el, és lassan arra is rájön, hogy többé már nem az ő kezében van az irányítás, és bizony illene féltenie a bőrét.
Magát a tényleges cselekményt nézve… Daisy reakció szimpatikusak, viszont a lány képtelen nyitottabban gondolkodni, viszont utolsó jelenete nagyon megható volt. Coulson és Lincoln alakuló brománca kezd idegesíteni, főleg azért, mert jöjjünk már rá, hogy nagyon rossz ötlet Lincolt terepre vinni. Fitz és Simmons cuki. Andrew megjelenése – mert amúgy ő is feltűnik – kicsit hirtelen és váratlan, vagyis biztos, hogy meglesz még a böjtje, főleg úgy, hogy a lehetséges Inhuman vakcina, ami most már a harmadik epizódban tűnt fel, nem hatott nála, szóval már szinte egészen biztos, hogy azt végül valami másra fogják felhasználni (van is egy tippem, hogy mire). Ja, és ahogy a bevezetőben is említettem, nagyon remélem, hogy az, hogy May kétszer is felvetetette, hogy jó lenne megváltoztatni a múltat, nem más, mint foreshadowing. Az pedig, hogy mi fog az űrben történni a szezon végén, egyre ijesztőbb, ugyanakkor viszont zavar is, mert egyértelműen a nézők sokkolására mennek.
Szóval sűrűsödnek a dolgok, nagyon sűrűsödnek, és érdekes kérdések is merülnek fel – lásd: szabad akarat vagy predesztináció –, ugyanakkor viszont továbbra is nagy kétségekkel állok a sorozathoz, mivel néhány szereplőjével nagyon rosszul bánik, és olyan konfliktusokba – narratív, morális, etc. – viszi bele őket, amiket képtelen feloldani. De ettől függetlenül még kérem az írókat: lepjetek meg. Hadd csalódjak kellemesen bennetek!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
