Bevallom, eleinte nagyon furcsán néztem a katicás-pöttyös-szuperhősös sorozatra, de aztán amint megmutatta, mit rejteget, könnyen a szívembe lopta magát. Talán elsőre bugyutának tűnhet – néha az is – de egy nagyon kedves kis sorozatot veszek számba ezúttal.

Marinette egy kissé ügyetlen, szégyellős és egyben tehetséges gimis leányzó. A legtöbb idejét legjobb barátnőjével Alyával tölti, vagy ruhákat tervez. Időnként azonban felbukkan egy rejtélyes alak, aki Halálfejnek hívja magát és időről időre gonosz szörnyekké változtatja Párizs lakóit. Ekkor Marinette felölti pöttyös szerkóját – te jó isten, jól áll ez valakinek? – és megmenti a világot. Mindezt persze nem egyedül teszi, segítségére van még a bátor Fekete Macska is, aki előszeretettel csapja neki a szelet – és nem mellesleg civilben ő Marinette nagy szerelme, Adrien. Így aztán végeérhetetlenül kerülgetik egymást annak tudata nélkül, hogy tulajdonképpen viszonozzák egymás érzelmeit. Párosuk egyébként a harcban elég jónak bizonyul, remekül kiegészítik egymást – habár elsőre furcsa egy kissé a cicafiú, ezt a szerelést lányoknál szoktuk meg.

Nagyon megkedveltem Marinettet, mivel kicsit valahol a régi önmagamra emlékeztet. Nagyon tehetséges divattervező-palánta, azonban a papíron fekvő magabiztossága azonnal eltűnik, amikor feltűnik a színen Adrien. Ez egyébként gyakori céltáblája a barátai élcelődésének. A mellékszereplők is szépen ki vannak dolgozva, nem csak lógnak a levegőben. Ez már csak azért is jó, mert így nagyon szépen kihozhatóak belőlük a megbabonázott gonoszok, akiknek mindig más a motivációja. Az egyetlen, akinek az élete nem terítődik ki csak úgy, az maga a főgonosz, Halálfej – no, de milyen ellenség lenne az, aki még csak nem is rejtélyes?

A magyar szinkronról szólva, alapvetően azon ritka darab, ami elég jól sikerült – meglestem franciául is és azt hiszem, soha többet nem nézek francia nyelvű sorozatot –, viszont a főcímdalt elég borzasztóan sikerült lefordítani. A dallam persze fülbemászó, főleg így tavasszal szívesen dudorássza az ember a napsütéses utcán, de a szöveg valahol Mickey Egér Játszótere környékén mozog.

Nekem egyébként nagyon tetszik, hogy Párizs lett az események színtere, ugyanis kifejezetten festői hátteret ad mind a hétköznapoknak, mind az akcióknak. Persze ehhez kellett az is, hogy a sorozat rajzolása nagyon jól sikerült – persze ha félretesszük a szokásos anatómiai irrealitást. Irrealitás ide vagy oda, a karakterek nem tökéletesre lettek megalkotva, így aztán azonosulni is könnyebb velük. Van, aki kövér, van, akinek tojásfeje van, és persze még a végtelenségig sorolhatnám. Ez egy üde színfolt, mivel mostanában nagyon egy kaptafára rajzolnak mindent.

A széria jelenleg a Disney csatornán fut, de még nem teljes egészében, mivel a szinkron még nem készült el az egész évadhoz. Én azért türelemre intem azt, aki még nem látta az eddigieket, mert ha a japán szinkronokat idegesítőnek találtuk, akkor ettől a franciától a falat lehet kaparni. Azonban a sorozat maga nagyon jó, változatos és szerethető.

Szerző

Ixi

Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!

Korábbi cikkek

• Film2021-09-12He’s all that
• Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
• Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
• Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk