Oldal kiválasztása

THE DIARY OF A TEENAGE GIRL

Mit lehet tanulni egy coming of age sztoriból, ha már felnőtt vagy? Némelyikből nagyon is sokat, ha eléggé szókimondó, őszinte, és olyan egyéni nézőpontot mutat be, mintha egy különleges, régi barátunk visszaemlékezését hallgatnánk. Vagy saját magunkét.

Engem nagyon vonzanak az olyan történetek, amelyekben a felnőtté válás egész macerája másfél órában bontakozik ki. A tizenéves kor legnagyobb traumáinak évekre van szükségük, hogy megoldódjanak (ha megoldódnak), de az olyan események, mint az első szerelem, az első szex, a pályaválasztás kezdetei, a szülőkkel kapcsolatos konfliktusok a felnőttkorból visszanézve kapnak értelmet – bár a trauma jellegüket sajnos megtartják.

Bel Powley as Minnie GoetzePhoto by Sam Emerson, Courtesy of Sony Pictures Classics

Igaz, hogy ugyanazok a kérdések jelennek meg minden coming of age-filmben, mégsem merülnek ki és válnak unalmassá, mivel később is szembesülünk hasonlóan kritikus pontokkal. Egy tinilány esetében mi más lehetne ez, mint az első szerelem és a szexualitás felfedezése – tapasztalataim szerint az első, gyerekes próbálkozás valamiért sok szerelemmel később is hivatkozási alap marad. A filmben pedig ez a kérdés nincs egyedül, hanem összekapcsolódik a felnőtt nő és férfi mintájának átértékelésével és az önbizalom keresésével – vagyis mindennek a szex az alapja, a válasz pedig bátor és szókimondó. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy egy tipikus romantikus filmről van szó, de szerencsére nem így van. A film megkímél minket az első randik ügyetlenségétől, és rögtön a lényegre tér. Nem szól nagy szerelmekről, csak az érdekli, mit keresünk a szexben: biztonságot, szeretetet vagy lázadó szabadságot?

The-Diary-of-a-Teenage-Girl-review

Minnie (Bell Powley) tizenöt éves 1976-ban, San Franciscóban él, és nem meglepő módon naplót vezet, ami az első szexuális élményével kezdődik. Maga a film is egy hangos-képes napló: Minnie szavai narrálják végig a történetet, aki bizalmasan beavat minket a részletekbe, és jól követhető rajta a személyiségváltozás is. Azonnal kiderül, hogy az első partner nem más, mint anyjának a fiatal pasija, Monroe (Alexander Skarsgård). Az anya, Charlotte (Kristen Wiig) feltűnően szép, szabados és még annál is felelőtlenebb – jó nő, de nem jó anya, ezért nem is tud mit kezdeni a két lánya nevelésével. Nem veszi észre, hogy a barátja és a lánya viszonyt folytatnak, és amikor már sejti, Monroe könnyen elfojtja a féltékenységét. A karakterek közötti viszonyok persze nem ennyire egyértelműek, és a néző egy tizenöt éves lány nézőpontját kényszerül felvenni, mivel ő az egyetlen, aki beszél és próbál rájönni, ki miért viselkedik úgy, ahogy.

rs_1024x759-150527151150-1024.Alexander-Skaarsgard-diary-of-teenage-girl.jw_.52715-e1441133410302

Az anyai karakterben a féltékenység az egyik legérdekesebb elem, mert ezt sokkal inkább lehetne várni Minnie tini barátnőjétől, mint egy „felnőtt mintaképtől.” A lány pedig lassan rájön, hogy ebben a lehetetlen helyzetben csak ő lehet a felnőtt, amihez próbál mintát találni. Képregényeket rajzol, és megszereti egy művésznő képregényeit, ami nagyban inspirálja őt alakuló művészként is és a saját életére adott válaszokban is. A filmben többször megelevenednek Minnie rajzai, akik furcsa testarányú, nagymellű, szőrös női alakként lerombolják a várost meg a lány egész addigi életét. Érdekes párhuzam, hogy éppen ez a rajzos világ, a sztereotípiák szerint a gyerekkorhoz kapcsolódó képregény válik a legfelnőttesebb elemmé, ami „leküzdi” a gyerekséget. Minnie megtalálja magának a képregényes művésznő szerepében a megfelelő felnőtt mintát, és ezután kezd el kritikusan viszonyulni a saját környezetéhez.

01_INTWB_THE-DIARY-OF-A-TEENAGE-GIRL-2

Egy idő után elkerülhetetlenek a felfedezések, a nagy konfliktusok, és eljön a fordulópont is. Végül pedig a lány felnőtté válik, de nem ez számít, hanem az odáig vezető döntések, amelyek nagyon életszerűnek hatnak, annak ellenére is, hogy az alapszituáció, a lány és a férfi közötti kapcsolat elsőre túl soknak vagy túl hihetetlennek tűnhet. A film megnézése után új dolgokat tudtam meg magamról, és nem csak a tinilányról, aki voltam, mert a kérdések nem csak hozzá szólnak. Az egyetlen negatívum, amit mondani tudok, hogy nálunk nem került forgalomba, ezért csak angol nyelven és viszonylag nehezebben megszerezhető – de érdemes keresni.

Szerző

moonmadcat
Korábbi szerkesztő

Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.