Nagy rajongója vagyok Suzanne Collins trilógiájának, és szinte példa nélkülinek tartom azt a hozzáértést és elhivatottságot, ahogy a filmesek vászonra vitték ezt a nem mindennapi történetet. Bár pontosan tudtam, hogy mi vár rám A kiválasztott befejező részben, tudtam a fájdalomról, a sírásról és a veszteségről, mégis alig vártam, hogy láthassam a filmet. Minden könyvadaptáció ezt érdemelné, minden moziba járóval egyetemben!
Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) sosem akart mást, mint boldogan élni családja körében, ám amikor húgát kiválasztották egy véres és halálig tartó viadalara, jelentkezett helyette, és ez megváltoztatta őt, és vele együtt a világot is, amelyben él. A Nagy Mészárlást követő események lázongást indítottak el, Panem lángba borult, és a Fecsegő poszáta lett a polgárháború arca és jelképe. A végső csatában azonban ismét harcba kell szállnia ennek a jelképnek, és vele együtt a Viadal többi túlélőjének is. Katniss, Finnick (Sam Claflin), Gale (Liam Hemsworth) egy csapat katonával indul útnak, majd csatlakozik hozzájuk Peeta (Josh Hutcherson) is, akin valamelyest segítettek a tizenhármas körzet orvosai.
A tét most már nem csak élet vagy halál, hanem ezrek élete vagy halála, ha pedig Katniss szerencsével jár, Panem megszabadul zsarnokától, és a tizenharmadik körzet segítségével az összes többi is felszabadul. De vajon mekkora árat képesek fizetni az emberek a szabadságért, és ezt az árat valóban mindenkitől kétszeresen kell behajtani egy boldog jövőért cserébe?
Nagyon féltem ettől a filmtől, és már az elején leszögezem, nem azért mert rosszat vártam tőle, hanem mert pont jót. Olvastam a könyvet így teljesen tisztában voltam a fordulatokkal, a halálokkal és tragédiákkal. Ugyanakkor vártam ezt a filmet, vártam a történet tökéletes képi megjelenítését, amely így még többekhez juthat el, és talán több embert is ébreszthet rá arra, hogy egyénenként is tehetünk jót.
Nehéz elfogultság nélkül beszélnem róla, és bár kerestem az olyan pontokat, amibe bele tudnék kötni, ilyet mégsem találtam. Ennek több oka is van: a történet logikus, reflektál a múltra; a csavarok jókor és jó helyen vannak; az akciójelenetek, amik nem szerepeltek a könyvben beleillettek a filmbe, hiszen a helyzet veszélyességét és komolyságát hivatottak bemutatni; a karakterek jól kidolgozottak, változnak, hibáznak – vagyis emberiek, bárki lehetne közülünk ott.
Peeta és Katniss kapcsolata sosem volt egyszerűnek nevezhető, de amin ebben a filmben átmentek, az valójában még erősebbé tette a köztük lévő köteléket. Ugyanakkor Gale és Katniss kapcsolata mindig is harmonikusnak volt mondható, viszont Gale nyomás alatt sokkal inkább viselkedett hősiesen, mint bárki más, beleértve Katnisst is – ne feledjük, ő csak belecsöppent az egészbe, az elején ugyanolyan használati tárgy volt, mint maga a madaras logó. Ráadásul mindenki a hármas körül hitte az igazi nagy szálat, pedig ez nem így van, Katniss egy valakit szeretett mindennél jobban, és emellett eltörpült a fiúk iránti szeretete is, ez a személy pedig Primrose. Ő érte indult minden, a neki tett ígéret segítette át ezen az egész kaotikus világon.
A film nem csak azért nagyszerű, mert Katniss áll a középpontban, hanem mert amíg őt látjuk, tudjuk jól, hogy valójában minden döntést a feje felett hoztak meg. Sosem akart a felkelés arca lenni, nem akart hőssé válni, sem harcolni, csupán túl akarta élni, elfelejteni és hazamenni a családjához. Katniss valójában nem a legokosabb vagy legrátermettebb a történetben, arra ott van a többi bajnok, mentor vagy elnök, azonban ő áll a legközelebb mindenki szívéhez őszinteségével, ezt pedig nem lehet tanítani.
A film eleje-közepe-vége nagyon sírós, mondom ezt én, aki Alieneken meg Autobotok csatáján nevelkedett. A veszteség fáj, a csavar még inkább megdobja azokat, és a film lezárása előhozza a múltbéli sérelmeket is. De egy jó történet pontosan ilyen: boldoggá tesz és szomorúvá, kitörölhetetlen emlékké fakul, ami élénkebben ég mindennél. Az Éhezők Viadala történetek olyat adtak mind könyvben, mind filmben, ami mellett nem lehet csak egyszerűen elmenni, ami hatással van a nézőkre, generációkra, és a világra – és ennél nagyobb dicséret nem lehetséges!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback