A kritikusok által lehúzott A vörös bolygó valamiért nagy kedvencem, és nem csak azért, mert az egyik kedvenc bolygóm kvázi a főszereplő, hanem mert egy igen izgalmas akció sci-fi, nagyon jó szereplőkkel, ügyes alapszituációval, és nagyon kellemes humorral.
2056-ban a Föld már szinte élhetetlen, oxigén-, víz- és élelmiszerhiány, túlnépesedés jellemzi, ezért az emberiség költözni kényszerül, és ha már a szomszédos bolygó szinte egyezik a miénkkel, miért is ne terraformálnánk a Marsot? Megkezdődik hát az emberiség legnagyobb munkája, a Mars lakhatóvá tétele, ehhez azonban oxigéntermelő algákat lőnek ki a bolygóra, amik a tervek szerint nagyszerűen érzik magukat, ám hirtelen mintha az összes alga eltűnt volna a vörös felszínről. Az űrhivatal ezért egy osztagot küld felderítésre.
A csapat vezetője Bowman kapitány (Carrie-Anne Moss), egy tehetséges pilóta, Santen (Benjamin Bratt), három tudós és egy mindenes, Gallagher (Val Kilmer). A céljuk, hogy kiderítsék mi történt a bolygón, azonban egy napkitörés csúnyán megnehezíti a dolgukat, így a kapitány leteszi a leszállóegységet a bolygóra, míg ő maga az űrben hozza helyre a károkat, azonban a landolás sem éppen eseménytelen. A velük utazó robot, AMEE harci üzemmódba vált, és nem hajlandó engedelmeskedni a parancsoknak, miközben az űrhajósoknak egyre jobban fogy a levegőjük. A tragédiák sorozata kikezdi a srácok elméjét, akaratát és a józan eszét is. De ez vajon a bolygó hatása, vagy valami egészen más van a dologban?
A vörös bolygó alkotóinak talán egyik legnagyobb érdeme, hogy végig fenntartották az idegen lények lehetőségét, vagyis akár a bolygó maga okozhatott furcsaságok, de egy pillanatra sem zárta ki a lehetőségét egy intelligens létforma közbeavatkozásának. És ez már azért is önmagában dicséretes, hiszen a film fő profilja nem ez, hanem az űrhajósok túlélése, és minél keményebb küzdelme az elemekkel.
Máig nem értem a kritikusok véleményét, hiszen a film egy nagyon ügyesen összerakott története alapszik, ami ugyan kissé klisés, ugyanakkor ez a klisé igazán egyedi megoldást és feloldást kap. A történet elég lassan indul be, aztán szó szerint egy robbanás hatására annyira felgyorsulnak az események, hogy szinte levegőt is nehéz venni. A történet során több hasonló nagy horderejű pillanat következik be, ám ezek remekül megférnek a kissé lassabb, drámaiabb jelenetekkel. A rendező, Antony Hoffman mesteri pontossággal adagolja a történéseket.
A bemutatott szereplők közül egyértelműen Gallagher viszi a pálmát, akinek humoros megnyilvánulásai, kissé nyers stílusa, ugyanakkor hihetetlen erős túlélési ösztöne az, ami igazán megkapó és magával ragadó benne. Bowman kapitány szinte a férfi ellentéte, rendszerető, szabálykövet és szigorú. Ugyanakkor az ellentéteik mögött komoly hasonlóságok állnak, hiszen ők ketten nagyon is átérzik küldetésük súlyát, azt, hogy szó szerint az emberiség jövője múlhat rajtuk, így bármire hajlandóak ezért.
A látványvilágra nem lehet panasz, a vörös bolygó vörössé remekül passzol az űrhajósok fehér ruhájához, ugyanakkor, ha lemegy a nap, akkor a látóhatár beszűkül, de a sötétség még mindig magában hordozz a Marsra jellemző izzó vöröset.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!