Általában, amikor a második világháború feldolgozásra kerül – márpedig ezekből a feldolgozásokból nincs hiány –, az írók és a stúdiók szeretnek a borzalmakra koncentrálni: a zsidók szenvedéseire, a koncentrációs táborokra, a harcmezőkre, Hitler bukására, Pearl Harborra… Éppen ezért ritka az a film, ami egy kicsit más szögből próbálná megközelíteni a dolgokat, ám a Hercegnők éjszakája pont ezt az űrt igyekszik betölteni.
1945. május 8-a, a győzelem napja – a nap, amikor egész Európa ünnepel, mivel amint éjfélt üt az óra, a háború hivatalosan is véget ér. Egész London lázasan készül az ünneplésre, ami a Buckingham palotába is elér, ahol György király (Rupert Everett) már ünnepi beszédét írja, miközben szervezi a legkülönfélébb diplomáciai találkozókat. Két tinédzser lánya, Erzsébet (Sarah Gadon) és Margit (Bel Powley) viszont egészen más dolog miatt izgatott – miután az előző hat évet gyakorlatilag bezárva töltötték, most nincs más vágyuk, mint hogy a béke estéjén ők is az városban ünnepelhessenek a néppel, és hogy áttáncolhassák az éjszakát. Anyjuk (Emily Watson) nagy nehezen el is engedi őket, ám kissé cselesen: ahelyett, hogy a maguk útjára engedné a lányokat, két tiszttel (Jack Laskey és Jack Gordon) a Ritzbe küldi őket, ahol illendő partit szervezett nekik, illendő – unalmas és öreg – vendégekkel. Azonban amíg a két tiszt nem figyel, Margit kiszökik a partiról, Erzsébet pedig hamarosan követi őt, és egy segítőkész katona, Jack Hodges (Jack Reynor) segítségével húga nyomába ered a nagy londoni éjszakában.
Bevallom, azzal a hozzáállással kezdtem neki a filmnek, hogy „ez biztos jó lesz”, így nem állítom, hogy teljesen páratlan a véleményem – ugyanakkor viszont sok filmnek és sorozatnak álltam már úgy neki, hogy „ez biztos jó lesz”, aztán meg hatalmasat csalódtam. A Hercegnők éjszakája viszont egyáltalán nem okozott csalódást.
Az a nagy harci helyzet, hogy a film dönthetett volna úgy, hogy nem lesz több könnyed kis szórakozásnál – hogy nem mutat be mást, csak a két hercegnő aranyos kis kalandjait a győzelem éjszakáján. Ha így tesz, azzal sem lett volna báj – biztos vagyok benne, hogy bájos kis film kerekedett volna ki belőle –, csakhogy a készítők ennél többre vágytak. Ennek nyomán pedig a film gyönyörűen lavírozik a komoly és a komolytalan, a könnyed és az elgondolkodtató, a vidám és a szomorú közt, egy pillanatra sem feledkezve meg annak a háborúnak a borzalmairól, aminek a végét ünnepli, és teszi mindezt úgy, hogy közben egy percre sem lesz nyomasztó.
A film nem idegenkedik attól, hogy különböző nézőpontokat mutasson be – hogy például Jack megvesse felső tízezret és kigúnyolja a király beszédét –, sem attól, hogy néha valódi veszélybe sodorja a lányokat. Amiből persze a végén nem lesz baj, de a néző attól még érzi feszültséget, valamint azt is, hogy attól még, hogy a nép ünnepel és a háborúnak vége, továbbra is vannak rossz emberek, akkor is, ha ezt a hercegnők nem veszik észre (amúgy igencsak ironikus, hogy amíg egy magas rangú tiszt majdnem megerőszakolja Margitot, addig a kupleráj tulajdonosa igazi hölgyként bánik vele).
Persze mind Erzsébet, mind Margit naiv, de valahogy mindketten máshogyan – Erzsébet inkább tapasztalatlan, de nyitott a külvilágra, kész arra, hogy meghallgassa az embereket, átérezze a fájdalmukat, valamint észrevegye, ha veszélyben van (mondjuk a történet ki is hangsúlyozza, hogy ő bizony a seregben is szolgált), míg Margit inkább csak egy éretlen, tágra nyílt szemű bakfis, aki csak szórakozni szeretne, és közben nem veszi észre a rá leselkedő veszélyeket. Amúgy kicsit ez is a film tragédiája: hogy a két lány nem szeretne mást, csak egyetlen éjszakára normálisnak lenni és szórakozni, és a végén nem jut nekik más, mindössze csak egy gondtalan tánc.
Mindeközben a helyzetkomikum egyszerűen remek. A lányok felügyeletével megbízott két tisztnek végig megvan a maga erősen humoros mellékszála, amit ugyan egy pillanatig sem lehet komolyan venni, de nagyon szórakoztató. Margit jelenetei szintén bájosak, főleg az, ahogy a palota személyzetével bánik, és mikor eljut a bordélyházba. Mellette nővére a romantikus felhangot biztosítja, mivel azért az alkotóknak sikerült becsempésznie a sztoriba egy kis románcot is.
Bizonyos elvárásokkal álltam neki a Hercegnők éjszakájának, és örömmel jelenthetem, hogy a film ezeknek nem csak megfelelt, hanem könnyedén túl is szárnyalta őket, mivel nem csak könnyed szórakozást nyújt, hanem el is gondolkodtatja a nézőt. Abszolút megnézős darab.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback