Az utóbbi időben ismét elővettem gyermeki szokásomat, hogy leüljek a tv elé és a mai kisebb generációnak szóló sorozatokat nézzem.Hát, a felhozatal majdnem egésze a szánalmas, vagy nem élvezhető/szórakoztató, vagy annyira elborult, hogy egy vagonnyi elmeorvos sem képes kigobozni, hogy ugyan itt most mi történik. Furcsa kis színfolt ebben a sivár világban a Steven Universe névre keresztelt sorozat, ami egyrészről képes volt előhozni belőlem a gyermeki lelkesedést, valamint az értelmet is megtalálni véltem a sorozatban, ami már csak női alkotója, Rebecca Sugar miatt is különleges.
A történet egyszerre rém egyszerű, de mégse sablonos, hanem inkább puzzle-stílusban egymáshoz illeszkedő részekből áll. Adva van egy kisfiú, Steven, akire zenész apja és emberi barátai mellett még három földönkívüli, „Kristály” megnevezésű létforma is vigyáz: a folyton analitikus és szabályhű Gyöngy, a heves és bokókás Ametiszt,
valamint a csapat higgadt vezére, Gránát.Ők persze nem csak Steve, hanem az egész föld védelmezői, hiszen a népük- akik ellen egykori hatalmas vezetőjük, Rózsa Kvarc (ki nem mellesleg Steven anyja) fellázadt – eltökélt szándéka, hogy végezzen a számukra kártékonynak minősített emberi fajjal, és a kristályok népesítsék be a földet.
Ahogy fentebb is említettem, az alapfelállás egyszerű, mint a faék, de ez csak a nagyon vékony felszín. A Steven Universe világa sokkal többet kínál a harcok és a humor mellett. Eleve már a karakterek is nagyon szerethetőek: Steven egy tipikus kis suhanc, aki jót akar, de a megvalósítási módszerei miatt szerettei legtöbb esetben a falat kaparják. A Gránát-Ametiszt-Gyöngy trió (vagy inkább quartett) is első nézésre semmiben se különböznek az átlag hősöktől, és bármennyire is nem emberiek néha, azért látszik, hogy ötezer év alatt ők is sok mindenen átmentek: Gyöngy, bár okos, származási helyükön lévő alacsony státusza (szolga) miatt az önbizalomhiánya sokszor megmutatkozik. Ametiszt is egy megtört, magára hagyott lelket takar a krokodilos mosolya mögött, és persze Gránátnak is van mit rejtegetnie a kicsi Steven elől.
Szereplők terén nagyot alakít a sorozat legyenek azok pozitívak (Rózsa Kvarc, Connie) vagy nem éppen antagonisták (Sárga Gyémánt, Jasper), és erre még az is rásegít, hogy a Kristályok kasztos társadalmába is nyerünk betekintést, ami egyszerre hipermodern és eléggé archaikus jellemzőket ötvöz. Mindenkinek megvan a maga helye és foglalkozási köre, és ha ebbe (vagy még inkább ennek) ellentmond egy delikvens, azt azonnali kiiktatással jutalmazzák (nem, ez nem a Beavatott). Másik érdekes dolog az az, amikor az alkotó próbálja a kinézetükben sem annyira emberi kristályokat emberibbé tenni, különféle cselekvések vagy jellembeli változások révén – és persze a románc sem maradhat ki a repertoárból, hiszen végül is a főhős az élő, lélegző bizonyíték arra, hogy nem kell csokimázas szirup egy szerelmi kapcsolathoz, hanem őszinteség és pár szép dal.
A grafikai kissé gyerekes, de mivel ezt alapvetően a fiatalabb korosztálynak szánták, akik amúgy is csak a verekedést meg a csattanós poénokat értik, így ezt nyugodtan elnézhetjük neki. Mind az angol, mind a magyar szinkron nagyon találó, és a szereplők által énekelt különféle dalok (legjobb a Stronger Than You), is a legtöbb esetben jól lettek átmagyarosítva.
Ami negatívumot feltudok hozni a sorozat ellen, az őszintén szólva nem engem zavar, hanem azokat a (nagy részben férfi) nézőket is kritikusokat, akik túlzásnak vélik azt, hogy a szereplők bő 80%-a nő (vagy nő alakú humanoid), és a kevés férfi karakter szerepe is sarkított, vagy alul reprezentált. Ezzel én nem nagyon értek egyet: mindenki annyit szerepel a vásznon, amennyit neki kell, és ha az idő nagy részében nem lép ki a supporter szerepkörből, annak is megvannak az okai – nem mindig a fiúknak kell a keménynek lenniük.
Bár a legtöbb mai tömeggyártott sorozattól az életkedvem is elmegy, az olyanok, mint a Steven Universe még képesek bennem éltetni azt a reményt, hogy nem mindenki csak a profitra megy, hanem a valós értékeket is képes szem előtt tartani, és egyben képes némi tanulsággal is szolgálni az ifjúságnak.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback